A papok, mint a hívők példaképei

 

    „A lelki elöljáróknak olyannyira kell kitűnniük az alárendeltjeikhez képest, mint amennyire a pásztorok is a juhokhoz”. Ezt Peluziumi Szent Izidor mondja (értelmezve a Timóteusnak írt első levelet). A papok élete mindig példaképe a jónak vagy a rossznak. Jó életével a pap megerősíti az Evangéliumot, a rosszal pedig megtagadja azt. A világban senki nem képes úgy megerősíteni az Evangélium igazságát, sem úgy megtagadni azt, mint a pap saját életével. Tevékenységével a jó pap a rossz paptól nem kevésbé különbözik, mint a pásztor a farkastól. Ezért a jó papok részesülnek az Isten fiaival, a gonoszak pedig a sötétség fenevadaival. Az Egyház jó pásztorai még a haláluk órájában is törődtek a nyájukkal, amelyet maguk után hagytak. Himnuszköltő Szent József a halálos ágyán kérte Istent: „Őrizd meg nyájadat, óh Isten Fia, őrizz meg mindent az idők végéig, amit jobboddal megteremtettél. Legyél segítségül az Egyházad szeretett fiainak. Adj Jegyesednek (a Szent Egyháznak) örök nyugalmat és viharmentes csendet.” Szent Antipás pedig a rézből készített izzó ökörben perzselődve így imádkozott Istenhez: „Ne csak engem, hanem azokat is, akik majd utánam jönnek, tedd Könyörületed részesévé!”

Lelki hasznodra fordítsd Isten adományait

 

    Egy ódon szónokról mesélik, hogy éjjel-nappal igyekezett tökéletesedni a szónoklásban. Valaki mondta neki: „Demoszténesz nem engedi, hogy a szónokok közül az első legyél!” Erre, ő mindjárt válaszolt: „Én sem neki, hogy ő legyen az egyetlen!” – Hogyha nem bírsz lenni elsőrendű szent, mint Szent Antal, ne lankadjanak kezeid, és ne mondd: Énbelőlem semmi sem lehet! Hanem fáradozzál azon, hogy megkétszerezd talentumodat. Atyám házában sok hajlék van, mondta az Úr. Hogyha kiérdemled, hogy benne lakhass, még a legkisebb lakóhelyben is híresebb és boldogabb leszel minden királynál a földön, akik valaha is léteztek. Mindenki a saját talentumához képest. Nem leszel te Szent Antal, de Szent Antal sem foglalja el az egész Isten Országát.

Az örök életünk nem a földön lesz

 

    „Éljél úgy, mintha nem lennél ebben a világban, és akkor nyugalmad lesz.” Ezt beszélte Szent Antal tanítványának. Furcsa tanulság, de igaz. Legtöbb bajt és nyugtalanságot azzal hozunk magunkra, hogy egyre inkább kívánjuk érezni és felismerni magunkat ebben az életben. Az ember, minél inkább visszahúzódik a világtól, minél gyakrabban elmélkedik erről a világról, úgy hogy az nélküle is létezik, és minél jobban belemerül abba a gondolatba, hogy ő szükségtelen ennek a világnak, annál inkább közelebb fog kerülni Istenhez, és mélyebb lelki nyugalma lesz. Nap mint nap meghalok (1 Kor 15,31), esküszik Pál apostol, azaz minden nap úgy érzem, mintha nem is léteznék ebben a világban. De azért ő a lelkében mindennap érezte, hogy ő az égiek lakója. Amikor Fausztin kínzó megkérdezte Szent Teodult: „Nem jobb az élet, a bősz haláltól?” Így válaszolt neki Teodul: „Valóban, én is így fogtam fel, hogy jobb az élet a halálnál, emiatt döntöttem így, hogy megvetem ezt a halandó és rövid tengődést a földön, hogy részese lehessek a halhatatlan életnek.”