Nem kell halált kívánni a vétkezőknek

 

    Nem halált kell kívánni a vétkezőnek, hanem bűnbánatot. Semmi sem szomorítja úgy az Urat, aki a bűnösökért kereszthalált szenvedett, mint amikor azt kérjük Tőle, hogy halállal büntesse valamely vétkezőt, és ily módon távolítsa őt el az utunkból. Megtörtént egyszer, hogy Kárpusz apostol kizökkent nyugalmából, és elkezdte kérni Istent, hogy küldjön halált két bűnös emberre, egy pogányra és egy hitehagyottra. Akkor maga az Úr Krisztus jelent meg neki, és mondta: „Verjél engem, készen állok megint a kereszthalálra az emberek üdvösségéért!” Ezt az eseményt Szent Kárpusz elmondta Areopagoszi Szent Dénesnek, ő pedig ezt leírta, és meghagyta az Egyháznak mindnyájunk tanulságára, hogy a bűnösök üdvösségéért imádkozni kell, nem pedig a pusztulásukat kérni, mert az Úr nem azt akarja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem hogy mindnyájan megtérjenek (2 Pét 3,9).

Elmélkedjünk-e a világ végéről?

 

    Bizonyos tájékozatlan emberek többet gondolkodnak a világ végéről, mint saját életüknek végéről, habár érthető, hogy akinek eljön az életének vége, eljött a világ vége is. Egy testvér, állva Szárovi Szent Szerafim előtt, elméjében tartogatta, hogy kérdezni fog a szenttől a világvégéről. Szent Szerafim átlátott a gondolatán és mondta neki: „Boldogságom! Te sokat gondolsz a szerencsétlen Szeráfimról: hogyan tudhatom én, mikor lesz világvége és az a nagy nap, amelyen az Úr ítélkezni fog élőkön és holtakon, és megadja mindenkinek a tettei szerint! Nem, nem, nekem ezt lehetetlen tudni!” Ha már a szentek sem tudták, hogyan tudnák a vétkesek? És mire volna jó tudni arról, amit maga az Üdvözítő nem találta szükségesnek, hogy kinyilotkaztassa nekünk? Sokkal jobb arra gondolni, hogy halálunk a világvége előtt fog megérkezni, minthogy a világvége a halálunk előtt.

A táplálék hatása a lelki életre

 

    A tisztának minden tiszta, mondta az apostol. Az ember tápláléka magában nem nevezhető tisztátalannak, habár valamely ételek képesek mocskos gondolatokat és kívánságokat kiváltani az emberből. Erről gyönyörűen ítélkezik Oszlopos Szent Simeon beszélgetésében saját sztarecével, Jánossal. Mondta János: „Az embert nem szennyezi be az étel és az ital, mert az Úr mondja a Szentírásban: »Minden zöld növényzetet, eledelül adtam nektek« (Ter 9,3)”, amire boldog Simeon válaszolt: „Ha az embert nem is szennyezi be az étel, az mégis tisztátalan gondolatokat vált ki, és elsötétíti az elmét; gyökeret ver a szenvedélynek és hízlalja azt, és a szellemi embert anyagivá változtatja, gondolatait a földi kívánságokhoz szegezve.” Nem tiszta-e a víz, mely a felhőkből esik? Nos, ha sok eső esik, a vetés elrohad tőle. Ugyanígy a nehéz táplálék is kiváltja az ember szellemi és erkölcsi életének rothadását.