Az emberektől való dicséretről

 

    Szent Antal így tanít: „Féljél, nehogy ismertté válj, bármilyen tetted miatt. Hogyha elkezdenek dicsérni tetteidért, ne örülj annak, és ne gyönyörködj abban: tartsd azokat titokban, amennyire csak tudod, és ne engedd meg senkinek, hogy arról beszéljen.” Mennyivel több békesség és boldogság lenne a földön az emberek között, hogyha az emberek bár egy része szívébe fogadná ezeket a szent szavakat! Szent Teofil, még úgy is, hogy visszavonultan élt, egyszerű szerzetesként a Szent Hegyen, ismert volt mindegyik keleti patriarchátusban úgy a tanultságáról, mint a jótéteményes és aszkéta életéről. Történt egy alkalommal, hogy Theoleptosz, konstantinápolyi pátriárka meglátogatta Thesszalonikit. Abban az időben a főpüspöki szék Thesszalonikiben üres volt. A thesszaloniki keresztények egyhangúan kérték a pátriárkát, hogy Teofilt nevezze ki nekik főpüspöknek. A pátriárka, aki földije és barátja volt Teofilnak, saját kezűleg írt számára levelet, amelyben meghívta, hogy vegye át a főpüspöki trónust. Az alázatos Teofil, félve az emberi dicsőségtől, és nem tudván könnyen visszautasítani a pátriárkát, mindjárt magára vállalta a nagy szhimát, és erről értesítette a pátriárkát, hozzátéve: „Ha Isten úgy akarja, látni fogjuk egymást a Mennyországban.” Ily módon féltek a hiúságtól és emberi dicsőségtől a nagy lelkészek, akiket az Egyház szenteknek nevez.

A vágyaink legyőzéséről

 

    A két mártír, Szent Cirjáka, a gyönyörű szűz, és Szent Asztion, a gazdag fiatalember példája, akik mindketten az Úr Krisztusért vállalták a kínzást és halált, elgondolkodtat bennünket, és megmutatja számunkra Krisztus erejét, melyhez hasonlóval még soha nem találkozhattunk a történelem során. Krisztus ereje által a fiatalok legyőzik saját magukat, és ez által minden mást is. Hiszen győzelmet aratni önmagunk felett a legnagyobb győzelem. Az Egyház sok ezer ilyen győztest ismer. Szent Ciprián a következőket írja a szüzességről: „Legyőzni az élvezetet a legnagyobb élvezet; nincs is nagyobb győzelem, mint legyőzni a saját vágyainkat. Az, aki legyőzött egy ellenséget, erősebbnek bizonyult a másiknál; azonban aki legyőzte saját vágyait, az saját magánál bizonyult erősebbnek. A rossz dolgokat könnyebb legyőzni, mint az élvezetet, hiszen ami rossz, az általában taszító is. Ezzel ellentétben az élvezet a rossz dolgok egyik vonzó fajtája. Aki megszabadul a vágyaitól, az megszabadul a félelemtől is, mert a félelem a vágyaktól származik.”

Honnan tudjuk, hogy van élet a halál után?

 

    Honnan tudjuk, hogy van élet a halál után? Tudjuk az Úr Krisztustól, az Ő szavaiból, az Ő feltámadása és sok jelenése alapján a halála után. A filozófusok, akik elismerik, hogy van élet a halál után, elismerik azt a saját eszük alapján, mi pedig elismerjük a tapasztalat alapján, különösen a szent emberek tapasztalatán, akik nem tudtak és nem bírtak igazságtalanságot hirdetni. Amikor Szent Szizoész halála előtt ágyban feküdt, az arca igen világos volt. Körülötte szerzetesek álltak, az ő tanítványai. Akkor Szizoész hosszan és figyelmesen nézve, mondta: „Íme eljött Antal atya!” Kicsit elhallgatva, ismét megszólalt: „Íme eljöttek a próféták!” Akkor az arca még erősebb fényt árasztott, és mondta: „Íme eljöttek az apostolok!” Utána mondta: „Íme eljöttek az angyalok, hogy elvegyék a lelkemet!” Végül az arca felragyogott mint a nap, és mindenkit nagy félelem fogott el, az öreg pedig azt mondta: „Íme, jön az Úr, nézzétek mindannyian. Íme Ő mondja: Hozzátok elém a sivatagból kiválasztott edényt!” Utána a szent kilehelte a lelkét. És mennyi hasonló látomás volt! Méghozzá a legmegbízhatóbb tanúktól.