Valamilyen lázadás
folyamán Konstantinápolyban, Konstantin császár idejében, bizonyos felbőszült
emberek letörték a városban a császárt ábrázoló szobor orrát és a fülét. Erre,
sok hízelgő gyorsan eljött a császárhoz és undorodva közölték vele, hogy a
lázadók letörték az orrát és a fülét a szobráról, és kérték a császártól, hogy
büntesse meg legnagyobb büntetéssel a vétkeseket. Ez a nagy császár pedig
megtapogatva kezével az orrát és a füleit, ezt mondta a hízelgőknek: „Én úgy érzem,
hogy az orrom és a füleim épek és sértetlenek!” A hízelgők elszégyellték
magukat és távoztak. Ilyen császári nagylelkűséggel kell mindannyiunknak eltűrni
a sértegetéseket. És még különös óvatossággal kell hallgatnunk a rágalmazásokat
más emberek ellen, amelyeket hízelgőink, tudomásunkra hoznak. Egyébként pedig
be kell, hogy valljuk Isten és magunk előtt, hogy bűneink miatt sokkal nagyobb
sértegetéseket érdemlünk, mint amilyenekkel illetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése