A Nikaiai zsinat idejében az összeveszett papság vádat emelt egymás ellen, és ezt írásban a császárnak adták át. Konstantin császár átvette ezeket a vádiratokat, és olvasás nélkül elégette a gyertya lángján. És ezt mondta a császár a körülötte álló csodálkozóknak: „Ha én saját szemeimmel látnék püspököt, papot, vagy szerzetest bűntettben, én őt saját ruhámmal eltakarnám, hogy senki se láthassa tovább az ő bűnét.” Így ez a nagy keresztény császár megszégyenítette a rágalmazókat és becsukta a szájukat. A mi hitünk tiltja, hogy kémkedjünk mások bűnei után, de elvárja tőlünk, hogy mindenképpen bírói legyünk saját bűneinknek. A beteg a kórházban saját betegségével van elfoglalva, és nincsen se kedve, se ideje, hogy más betegeket vizsgáljon és gúnyolódjon azok betegségén. Nem olyanok vagyunk-e mindnyájan e világban mint a betegek a kórházban? És nem biztat bennünket az eszünk arra, hogy saját betegségünket nézzük, ne pedig a másét? Senki, még csak ne is gondolja, hogy a túlvilágon meggyógyul saját betegségéből. Ez a világ csak kórház és gyógyintézet, a másikban pedig nincsen kórház: ott csak palota vagy börtön van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése