„A szerzetesnek illik szeretnie
Istent fiaként, és félnie Tőle rabszolgaként”, mondja Szent Evagriosz.
Természetesen ez minden keresztényre illik, még ha nem is szerzetes. Nagy
művészet egyesíteni az Isten iránti szeretetet az istenfélelemmel. Sok más
szent Atya is, beszélve a szeretetről egyúttal megemlíti a félelmet is, és
fordítva. Szent Aranyszájú a beszédében „A tökéletes szeretetről” egyúttal
beszél a bűntetésről és a pokoli szenvedésekről. Miért? Azért, mert még a nagy
emberi szeretet is, Isten iránt, istenfélelem nélkül, észrevétlenül
kevélységhez vezet; a nagy
istenfélelem pedig, szeretet nélkül, kétségbeeséshez vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése