Barlám atya mesélte a következő történetet. Volt egy embernek három barátja. Kettőt közülük őszintén szeretett, a harmadikat viszont csak unalommal kerülgette. Történt, hogy a császár elhívta azt az embert, hogy fizesse ki neki a tartozását. Ő segítségért fordult az első barátjához, de az elutasította és elment. Akkor a másikhoz fordult, de az sem segített neki. Ekkor az ember szégyenkezve a harmadik barátjához fordult, az pedig örömmel elindult vele a császárhoz. Értelmezés: az első barát a gazdagság, a második a rokonság, a harmadik pedig az ember jótettei ebben a világban. A császar az Isten, aki a halálon keresztül küldi a meghívást, és kéri a tartozást. A halálán lévő ember, vagyonában, a gazdagságában keresi a segítséget, de az elfordul tőle és mindjárt átmegy más gazda kezébe. Akkor az ember a rokonsághoz fordul, de a rokonság csak kikíséri őt, és marad. Ekkor gondol az ember a jótetteire, amelyeket unalomból végzett, és azok mindjárt indulnak vele az útra a Császár és Bíró elé. Akinek van füle hallásra, hallja meg. Egyetlen kísérői a léleknek a túlvilágra, az ember tettei, akár jók, akár rosszak. Mindaz, ami az embernek kellemes és kedves volt, elhagyja őt és elfordul tőle; csak tettei, mind egy szálig, mennek vele. Akinek van értelme, hogy megértse, értse meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése