Ritka rettenthetetlenséggel tűntek ki a balgatagok Krisztusért. Boldog Miklós magát bolondnak tettetve szaladt Pszkov városának utcáin és dorgálta az embereket a titkos bűneikért, és megjövendölte nekik, hogy mi fog történni velük. Amikor Rettegett Iván bevonult Pszkovba, az egész város rémült volt és félt a kegyetlen cártól. Minden ház előtt ki volt készítve a kenyér és a só a császár számára, mint vendégfogadáskor szokás, ám a nép nem volt jelen. Amikor a polgármester a templom előtt tálcán kenyeret és sót kínált a császárnak, az ellökte azt, a kenyér és a só pedig a földre esett. Ekkor a cár előtt megjelent boldog Miklós hosszú ingben, felövezve kenderkötéllel, boton lovagolva, mint egy gyerek, és fölkiáltott: „Ivánuska, Ivánuska, kenyeret és sót egyél, ne pedig emberi vért.” Nekirontottak a katonák, hogy elfogják, de ő elszaladt és elbújt. Miután megtudta a cár, hogy ki ez a boldog, meglátogatta őt a szűk cellájában. Nagyböjt első hete volt. Hallván, hogy jön hozzá a cár látogatóba, Miklós keresett egy darab nyers húst, és amikor a cár belépet a cellájába, Miklós meghajolt előtte és megkínálta őt hússal: „Egyél Ivánuska, egyél!” Haraggal válaszolt neki a kegyetlen cár: „Én keresztény vagyok, és nem eszem húst böjt idejében.” Erre gyorsan válaszolt neki az Isten embere: „Te még ennél is rosszabbat teszel: emberi hússal és vérrel táplálkozol, megfeledkezve nem csak a böjtről, hanem Istenről is!” Ez a megleckéztetés Iván cár szívébe hatolt, és megszégyenülve azonnal elhagyta Pszkov városát, ahol nagy mészárlást szándékozott véghezvinni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése