Senki sem tudja meggyógyítani a betegségemet, csak Az, aki ismeri a szívek mélységét.
Hányszor húztam meg a határokat, és építettem falakat önmagam és a bűn közé! De gondolataim átlépték e határokat, és akaratom aláásta a falakat, mert a határok nem voltak körülvéve istenfélelemmel, és a falak nem voltak megerősítve őszinte bűnbánattal.
Újra kopogok a kapun, hogy az megnyíljon számomra; nem hagyom abba a könyörgést, hogy megkapjam amit kérek; és nem szégyellem kérni Tőled a kegyelmet, Uram.
Uram, Üdvözítőm! Miért hagytál el? Könyörülj rajtam, egyetlen Emberszerető! Válts ki engem, bűnöst, egyetlen Bűntelen!
Ragadj ki engem bűneim mocsarából, nehogy végleg elmerüljek benne; ments meg az ellenség torkából, amely mint az oroszlán, rikácsol, le akarván nyelni.
Mutasd meg erődet, és gyere, ments meg. Csapj le villámoddal, és semmisítsd meg az ellenség hatalmát, hogy vereséget szenvedve a félelemtől, elmeneküljön a Te orcád elől, mert nincs ereje előtted és azok előtt állnia, akik Téged szeretnek. Mihelyt meglátja kegyelmed jelképét, félelem fogja el, és gyalázattal távozik tőlük.
És most, Uralkodóm, üdvözíts, mert Hozzád esedezem!
Szír Szent Efrém (306–†378)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése