Az óvatos és együttérző intésről

 

    Szent Polikárp a filippieknek a következőt írja egy Valent nevű papról, aki a pénzéhesség bűnébe esett, és egyházi pénzt sikkasztott: „Nagyon elszomorodtam Valent miatt, aki valamikor nálunk presbiter volt, hogy ennyire megfeledkezett a kapott tisztségéről. Ezért kérlek titeket, óvakodjatok a pénzéhségtől és legyetek tiszták és igazak. Tartózkodjatok minden bűntől. Aki önmagát nem tudja megtartóztatni, hogyan fog mást tanítani az önmegtartóztatásra. Aki átadja magát a pénzéhségnek, az megszentségteleníti magát bálványimádással, és az istentelenek közé sorolja be magát. Ki ne ismerné Isten ítéletét? Vagy nem tudjuk, hogy a szentek fogják a világot megítélni? (1 Kor 6,2) – ahogyan Pál tanít. Én ugyanis semmi hasonlót nem vettem észre nálatok, és nem is hallottam tőletek, akik között boldog Pál aszkéta életet élt, és akikről ő dicsérettel kezdi levelét (filippieknek). Veletek dicsekszik ő minden egyháznak, amely abban az időben az Isten ismeretére jutott; mi azonban akkor még nem ismertük Őt (ui. Polikárp és Szmirna lakosai). Ezért nagyon szomorú vagyok, testvéreim, Valent és felesége miatt. Adja meg nekik az Isten, hogy igazán megtérjenek. Ti pedig legyetek ebben észszerűek, és ne tekintsétek őket ellenségeiteknek (2 Tessz 3,15), hanem igyekezzetek útbaigazítani őket, mint szerencsétlen eltévedt tagokat, hogy az egész testetek egészséges legyen. Így cselekedve magatokat építitek.” Így tettek a szentek a vétkesekkel: óvatosan és együttérzően; óvatosan, hogy másokat megakadályozzanak a hasonló bűnbeeséstől, és együttérzően, hogy a vétkezőket az igaz útra térítsék és megmentsék.