Néked hódolok, Uralkodóm, Téged áldalak, Jóságos, Téged kérlellek, Szent, Hozzád esedezem, Emberszerető, és Téged dicsőítelek, Krisztus, mert Te vagy az Egyszülött, minden teremtésnek az Uralkodója, egyetlen Bűntelen, aki énérettem, vétkesért a halálnak átadatott, méghozzá a kereszthalálnak, hogy a vétkes lelkét megszabadítsd a bűnök bilincseitől.
És mivel viszonozzam mindezt Néked, Uralkodó? Dicsőség Néked, Emberszerető! Dicsőség Néked, Könyörületes! Dicsőség Néked, Hosszantűrő! Dicsőség Néked, aki megbocsátasz minden bűnbeesést!
Dicsőség Néked, aki leszálltál, hogy megmentsd a lelkünket! Dicsőség Néked, aki megtestesültél a Szűz méhében! Dicsőség Néked, aki Magaddal vitted a bilincseket! Dicsőség Néked, aki elviselted az ostorozást! Dicsőség Néked, gúnynak kiadatott! Dicsőség Néked, Keresztrefeszített! Dicsőség Néked, Eltemettetett!
Dicsőség Néked, Feltámadott! Dicsőség Néked, Hirdetett! Dicsőség Néked, akiben hiszünk! Dicsőség Néked, aki a Mennybe szálltál! Dicsőség Néked, aki dicsőségben ülsz az Atya jobbján, és újra eljössz az Angyalok sokaságával, hogy megítélj minden lelket, amely megveti szent Szenvedéseidet.
Abban a rettenetes és félelmetes órában, amikor az ég erői megrendülnek, amikor Dicsőséged előtt félelemben és rettegésben fog állni minden Angyal, Arkangyal, Kerub és Szeráf, amikor megrendülnek a föld alapjai, és megrémül minden, ami lélegzik, felséges Dicsőségedtől, amely semmivel sem hasonlítható össze – abban az órában takarjon le és óvjon meg a Te kezed, hogy megszabaduljon a lelkem a rémisztő lángtól és a fogcsikorgatástól, a végső sötétségtől és az örök zokogástól, hogy én is mondhassam, Téged áldva: „Dicsőség Annak, aki kegyeskedett megmenteni a bűnöst, hatalmas jóságának könyörülete által.”
Szír Szent Efrém (306–†378)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése