Az Egyház nagy tanítói törekedtek megtanítani az embereket a nagy igazságokra, de nem csak szavakkal, hanem látható példákkal is. Így Izajás atya, hogy megtanítsa a szerzeteseket arra, hogy nem fogja Istentől elnyerni a jutalmát senki sem, aki ebben az életben nem törekszik Isten kedvében járni, elvezette saját tanítványait egy szérűig, ahol egy napszámos gyűjtötte a megrostált búzát. „Adjál nekem is búzát!”, mondta Izajás a napszámosnak. „Te is arattál, atyám?” „Nem”, válaszolt az öreg. „Hát akkor hogyan akarsz kapni búzát, amikor nem arattál?” Erre az öreg így válaszolt: „Nos, nem kap búzát az, aki nem aratott?” „Nem kap”, válaszolt a napszámos. Hallva ezt a választ, az öreg szó nélkül elindult vissza. Amikor megkérték a tanítványai, hogy magyarázza el nekik ezt a cselekedetét, mondta az öreg: „Én ezt azzal a szándékkal tettem, hogy megmutassam nektek, hogy nem fog Istentől jutalmat kapni az, aki nem törekszik a jóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése