Tiszteld és szeresd az egyszerű embereket

 

    Tanuld meg tisztelni és szeretni a jelentéktelen és egyszerű embereket. Ilyenekből van legtöbb a földön és a mennyországban is. Náluk nincs kevélység, az az általános esztelenség, amelyben betegeskedik a gazdagok és hatalmasok lelke e világban. Ők gyakran tökéletesen teljesítik kötelességüket ebben a világban, és nevetségesnek tartják, amikor ezért valaki dicséri őket; míg a főnemesek elvárják a dicséretet minden tettükért, gyakran a nem tökéletesen elvégzettért is. Szent Alexandrosz nevezetes filozófus volt, és mindent elhagyott, elrejtőzött az előkelő társaságtól és a világi dicséretektől, bekeveredett a legjelentéktelenebb és legegyszerűbb emberek közé, a szénbányászok közé. A hajdani dicséretek és tisztelet helyett ő örömmel viselte el, hogy gyerekek szaladjanak utána, s kinevessék a kormos- és rongyosságát. No, nem volt ő egyedüli, aki szeretett élni a jelentéktelenekkel és egyszerűekkel. Sok csaszár és herceg megtapasztalva Krisztus hitének élvezetét, leszedte fejéről a koronát, és menekült a hiú főúri társáságból az egyeszerű emberek közé. Nem jelent meg maga a császárok császára, Krisztus, a mi Urunk, a pásztorok és halászok között? Szent Zénón tanácsolja: „ne válassz dicsőséges helyet lakhelyednek, és ne barátkozz híres emberrel.”