A
szent emberek nagy odaadással olvasták a Szentírást, elmélyedve minden szóban,
és saját magukat az Isten Szavainak tükre elé állították, mintha az Utolsó
Ítélet előtt állnának. Olyannyira eltökéltek voltak, hogy némely aszkéta hosszú útra
indult, hogy eljusson bizonyos lelki bölcshöz, aki elmagyarázna neki egy szót
vagy egy mondást a Szentírásból. Ahol lehetőség volt rá, ezt leveleken
keresztül tették meg. Innen maradtak egész gyűjtemények a szentek leveleiből,
mint: Szent Vazultól,
Gergelytől,
Aranyszájútól,
Piluszióta Iszidorosztól, Sinai Nílustól és sok mástól. Szent Kozma egy nap elgondolkodott
az Úr Jézus szavain, amikor Ő a Getszemáni kertben megkérdezte a tanítványaitól,
hogy van-e késük. És amikor a tanítványai mondták: itt van két kés, Ő mondta
nekik: elég. (Lk 22,38). Nem tudván magának megmagyarázni ezeket a szavakat,
Kozma elhatározta, hogy elmegy a sivatagon keresztül egy igen messze lévő nagy
kolostorba, melynek neve Pirg, egy nevezetes Teofil atyához, hogy őt kérdezze meg.
Nagy fáradozással sikerült eljutnia a célig. És Teofil elmagyarázta neki:”a két
kés, kétféle istennek tetsző életet jelent: cselekvésest és látomásost, azaz a
fáradozást és az istenről való elmélkedést és imádságot. Aki mindkettővel
rendelkezik, az tökéletes”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése