Nagyon sok tanulságot tud minden hívő szerezni a Szűz Istenszülő életéből. Nos, említsünk itt csak két dolgot. Szokása volt gyakran eljárni a Golgotára, az Olajfák hegyére, a Getszemáni kertbe, Betlehembe és más a Fia miatt nevezetes helyekre. Mindegyik említett helyen, de főleg a Golgotán, Ő térdre borulva imádkozott Istenhez. Ezzel Ő elsőként adott példát és ösztönzést a hívőknek, hogy látogassák a szent helyeket szeretetből Az iránt, aki ezeket saját jelenlétével, szenvedésével és dicsőségével szentté és nevezetessé tette. Másodszor pedig, megtudtuk, hogy Ő imádságaiban kérte a minél hamarabbi távozást ebből az életből, hogy lelke a testtől való szétváláskor ne lássa a sötétség fejedelmét és annak rémisztő látványait, és hogy elrejtve a sötétség hatóságától ne találkozzon a sátáni erővel. Látod, milyen félelmetes a léleknek átmenni az úgynevezett „vám-állomásokat”! Hogyha így imádkozott Ő, aki megszülte az alvilág Lerombolóját, és aki rémisztő erővel rendelkezik a démonok ellen, mi marad akkor nekünk? Nagy alázatosságal, Ő teljesen átadta Magát Istennek, és nem akart bízni saját tetteiben. Még kevésbé kell nekünk, hogy bízzunk a saját tetteinkben, és nekünk méginkább át kell adni magunkat Isten kezébe, kiáltva az Ő irgalmasságáért, különösen az irgalmasságáért, amikor távozni fog lelkünk a testünkből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése