Türelem és kegyesség a bűnösök iránt

  

    Nekünk türelmesnek és kegyesnek kell lennünk a vétkező felé, ha azt akarjuk, hogy a hosszantűrő Isten kegyes legyen velünk. Boldog Alexandrosz, antióchiai pátriárka nagy kegyessége közmondássá vált. Egy bizonyos írnoka ellopott tőle néhány aranypénzt és elszökött Thébába. De a sivatagban elfogták a zsiványok és magukkal vitték. Megtudván ezt Alexandrosz, küldött 85 aranypénzt a rablóknak, hogy kiváltsa írnokát. Ezért mondogatták: „Alexandrosz kegyessége nem győzhető le semmilyen bűnnel.” Kegyes Szent János viszont azt írja: „Isten hosszantűrése változatlan és kegyessége haragmentes...Mennyi gonosztevőt, akik ölni és lopni járnak, Ő elrejt, hogy ne fogják el őket, így megvédve őket a szenvedéstől. A tengeri zsiványok a tengeren hajóznak és Ő nem parancsolja a tengernek, hogy süllyessze el őket. Hányan esküsznek hamisan a Szent Áldozattal, és Ő eltűri azt, nem fizetve meg nekik itt gonoszsággal. Az útonálló zsiványok rabolnak, és Ő nem adja át őket vadállatoknak, hogy széttépjék őket...Parázna emberek örömleányokkal járnak, és Ő ezt tűri. Mindezt miért? Mert várja a bűnbánatot és a megtérést. Isten igazán nem akar pusztulást a vétkezőnek... Ezért, testvérek, szégyenüljünk el a jóságos Urunk Istenünk előtt.