Nagy dolog a böjt, de a szeretet még nagyobb. A böjt elüldözi a démonokat, csillapítja a szenvedélyeket, nyugtatja a testet, kiegyensúlyozza a lelket – a szeretettel pedig Isten az emberbe költözik. Maga Isten hangsúlyozta ki, hogy a böjt nélkülözhetetlen, viszont a szeretetet emelte ki mint fő parancsolatot. A múlt század első felében Ohridban uralkodott Dzseladin bég, aki elpártolt a szultántól és önálló uralkodóként élt. Az Egyház élén akkor Kallinik metropolita állt. Dzseladin bég és Kallinik, annak ellenére, hogy különböző volt a vallásuk, nagyon jó barátok voltak és sűrűn meglátogatták egymást. Megtörtént, hogy Dzseladin bég huszonöt keresztényt kötél általi halálra ítélt. Az ítélet végrehajtásának napjául Nagypénteket jelölte ki. A metropolita a történtek miatti nagy izgatottságában elment Dzseladin béghez és kérte őt, hogy enyhítsen a büntetésen. Amíg beszélgettek, eljött az ebéd ideje, és a bég meghívta a metropolitát, hogy ebédeljen vele. Bárányhúst tálaltak fel. A metropolita bocsánatot kért, hogy a böjt miatt nem tud az ebéden résztvenni, és indulni készült. A bég elszomorodott és azt mondta a metropolitának: „Válassz: vagy eszel velem és megszabadítod mind a huszonöt embert az akasztófától, vagy nem eszel, és hagyod őket felakasztani.” A metropolita keresztet vetett és leült ebédelni, Dzseladin pedig felmentette az elítélteket a halálos ítélet alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése