Hogyan magasztalták egymást a szentek

 

    A szenteknél az irigység hiánya egyaránt megdöbbentő és gyönyörű jelenség. A szentek nemcsak, hogy nem engedték szívüket, hogy az irigység rabságába kerüljön, hanem minden erejükből igyekeztek felmagasztalni társaikat, önmagukat pedig lekicsinyleni. Mikor egy alkalommal gázai Szent Hilárion meglátogatta Szent Antalt Egyiptomban, Szent Antal felkiáltott: „Isten hozott, hajnali sarkcsillag!“ Amire Szent Hilárion így válaszolt: „Üdvözlet neked is, világegyetemet tartó fénylő oszlop!“
Amikor Szent Makarioszt mint szerzetest dicsérték, így válaszolt: „Bocsássatok meg, szerzettársaim, én nem vagyok szerzetes, de láttam szerzeteseket!” Amikor Szent Szizoésznek valakik mondták, hogy elérte Szent Antalt a tökéletességben, így válaszolt Szizoész: „Ha nekem csak egy gondolatom lenne olyan, mint Antalé, én egész lényemmel olyan volnék, mint a láng!”