A karácsony ünneplésének fokozatos terjeszkedéséről beszélve Aranyszájú Szent János a következőket mondja: „A gyönyörű és hálás gyümölcsfákat, amikor földbe ültetik, hamarosan magasra nőnek és tömérdek gyümölcs súlytja az ágaikat; hasonló ez a mai nap is.” Így volt „Az Úr találkozása Simeonnal” nap is. Azt a napot a kezdetektől fogva emlegették a keresztények, de az örömteli megünneplése csak Jusztiniánusz császár idejében kezdődött. E császár uralkodása alatt tömeges halálozás sújtotta Konstantinápolyt és környékét, úgy, hogy naponta ötezer, és még annál is több ember életét követelve. Ugyanebben az időben nagy földrengés történt Antiókhiában. Látván, az emberi eszközök tehetetlenségét a baj elkerüléséhez, a császár a pátriárkával egyeztetve böjtöt és imádságot rendelt el az egész császárságában; az Úr találkozása Simeonnal való ünnepén pedig nagy körmeneteket rendeztek a városokban és a falvakban, hogy Isten megkönyörüljön saját népén. És az Úr valóban megkönyörült, és az elhalálozások és földrengés egyszer csak megszűnt. Ez 544-ben történt. Emiatt, attól az évtől elkezdték ünnepelni „Az Úr találkozása Simeonnal” való ünnepet, mint az Úr nagy ünnepét. A fa idővel terebélyesedett és elkezdett bőséges gyümölcsöt teremni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése