Áltatják magukat azok, akik magabiztosan mondják, hogy ők jól ismerik az embereket és senki sem tudja őket becsapni. Ki tudhatja az Istenen kívül, aki ismeri a szívek titkait, hogy milyen lélek van az emberben? Még a nagy szentek is csalódtak emberekben. Így például Szent Vazul, sokáig saját emberének vélt egy képmutató eretneket, és védte őt sok támadójától, míg végül saját maga is megbizonyosodott hazugságairól, amelyek miatt keservesen csalódott benne. Teológus Szent Gergely egyszer megkeresztelt egy filozófust, név szerint Makszimot, és annyira megszerette őt, hogy házában tartotta és közösen étkeztek. Ez a Makszim gonosz és ravasz volt, mint a kígyó, és egy idő után, fondorlattal és megvesztegetéssel kieszközölte bizonyos konstantinápolyiaktól, hogy Gergely helyett ismerjék el őt pátriárkának. A kísértések és nagy zűrzavarok múltán néhányan megfeddték Gergelyt, hogy hogyan tudta magánál tartani legnagyobb ellenségét? „Nem mi tehetünk róla – válaszolt a szent – hogy nem tudunk átlátni valaki gonoszságán. Egyedül Isten ismeri belülről az ember titkait. Nekünk pedig törvénnyel meg van parancsolva, hogy atyai szeretettel nyissuk meg szívünket mindenkinek, aki hozzánk jön.“ A jóindulatú ember nem tudja könnyen megérteni a rosszindulatú ember gonoszságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése