Az anyag önmagában nem rossz

 

Az anyag önmagában nem rossz, ahogy azt bizonyos eretnek keresztények (mint a manicheisták) és némely filozófusok tanították. Nemcsak hogy nem rossz, még csak nem is az egyedüli hordozója a rossznak. Csak annyira az, amennyire a lélek is. Az össz anyag búskomor és félénk lett az ember bűne miatt, de nem rossz. Az anyag rothadó, gyenge és semmis, ha összehasonlítjuk a halhatatlan lélekkel, de önmagában mégsem rossz. Ha rossz lenne, akkor Urunk Krisztus megengedte volna a kenyérrel és borral történő áldozást, és a kenyeret meg a bort saját Testének és saját Vérének nevezte volna? Ha az anyag önmagában rossz lenne, hogyan keresztelkednének az emberek vízzel? Hogyan parancsolhatná Jakab apostol, hogy a betegeket kenjék olajjal? Hogyan állhatna romolhatatlanul a szenteltvíz, és lenne-e neki csodatevő ereje? Hogyan lenne a keresztnek ereje? Hogy vitte volna át Krisztus ruhája az Üdvözítő erejét, amelytől megyógyult a vérfolyásos asszony? Hogyan lennének csodatevők a szentek ereklyéi és az ikonok, amelyekből annyi csoda és annyi jó áradt az emberekre a kegyelem királyságából? Hogyan tudna tehát a jó a rosszon keresztül eljutni az emberekhez? Nem, nem, az anyag egyáltalán nem rossz önmagában.