Köszönet az Úrnak, aki a mi üdvösségünkért testesült meg

 

Hála Annak, aki lejött hozzánk emberi alakban!  

Hála a Láthatatlannak, aki miérettünk vált láthatóvá!

Hála az Örökkévalónak, aki miérettünk ízlelte meg a halált!

Hála az Elrejtettnek, akit semmiféle értelem nem tud felfogni, és aki saját kegyelme által tette magát tapinthatóvá, megtestesülése által!

Áldott legyen Az, akit saját jóakarata vezetett el az anyja méhéig és öleléséig, a születéséig és felnövéséig! 

Áldott legyen Az, aki részese lett a halálnak, és azzal életet ajándékozott az emberiségnek.

Áldott legyen Az, aki testünket lakóhelyévé tette az Ő rejtélyes természetének.

Áldott legyen Az, aki a mi nyelvünkön mondta ki Saját titkait.

Hála Annak, aki felszabadított minket, és miérettünk lett megkötözve.

Hála a könyörületben Gazdagnak, aki miérettünk mindent kifizetett, amiben Ő maga nem adósodott el.

Hála a Bírónak, aki miérettünk fogadta el az elítélését.

Hódolok Annak, aki Tanításával megvilágosította az elménket, és aki hallásunkban utat tört a Saját igéjének. 

Köszönetem Annak, aki Saját termését adta a fánknak. 

Hála Annak, aki láthatatlanul műveli a szellemünket. 

Áldott legyen Az, aki megalkotta a szellemi érzékeinket, hogy a szellemi guzlicánkon, szüntelenül hálát mondhassunk Neki.

 

Szír Szent Efrém (306–†378) 

Az elégedettség nem a pompás életben rejlik

Miért hagyják el az emberek az egyik helyet, és költöznek másikra? Általában azért, mert remélik, hogy boldogabbak lesznek máshol. Valóban, a világi élet és élvezetek szempontjából a helyek különbözhetnek, lehetnek jobbak vagy rosszabbak. Akik nem reménykednek a halál utáni jobb életben, azok az evilági életben keresik a jobb lehetőségeket. De ha meghallgatod azoknak az embereknek a szívét, akiknek volt lehetőségük és tudtak a földkerekség úgymond legjobb helyein élni, látni fogod az elégedetlenségüket, bánatukat és kétségbeesésüket. Nem találták meg azt, amit kerestek. A jóllakotságon felül is ettek minden helyen, és végül éhesen néznek szembe a halállal. De lásd a keresztény szenteket! Ők olyan helyeket választottak, amelyeken a legkevesebb volt az evilági legelő, „száraz, járhatatlan és víztelen”, magányos és félelmetes helyeket, amelyek legkevésbé vonzzák a figyelmet, és amelyeket senki sem akar megszerezni magának. Egyformán értéktelennek tekintettek minden helyet a földön, ezeket is csak azért választották, hogy könnyebben közeledjenek lelkükkel és értelmükkel az örök honukhoz. És ha valaki meghallgatná a szívüket, megfigyelhetné a boldogságot és az elégedettséget.

Keresztény apa-fiú kapcsolat

 

    Nagy Nemanja István, akinek uralkodói szavát feltétel nélkül hallgatta mindenki, és akitől nemzetek és császárok rettegtek, szerzetesi fogadalma után az Athosz-hegyen élő szerzetesek számára példaképül szolgált jámborságban, alázatosságban, jóságban és imádságban. Halála is egy igaz isteni ember és lelkész halála volt. Február 7-én esett ágynak. Ekkor magához hívta Szávát, rátette a kezét és megáldotta, mondván: „Szeretett gyermekem, szemeim világossága, vigasztalásom és öregségem oltalmazója! Íme, elérkezett a búcsúzkodásunk ideje; az Úr békében elbocsát engem. Nos te ne szomorkodj gyermekem, elválásunk miatt. Az közös pohár mindenki számára; itt elválunk, de találkozunk majd ott, ahol többé már nincs elválás.” Február 12-én Szent Simeon megparancsolta Szávának, hogy öltöztesse föl halotti köpenybe, terítsen neki a földre gyékényt, tegyen követ a feje alá és úgy fektesse le. Akkor elhívta az összes szerzetest és elbúcsúzott tőlük. Február 13-a hajnalán, amikor a szerzetesek az utrenyei rendszabályt énekelték a templomban, a hangjuk elhallatszott a haldokló cellájáig, Szent Simeonnak pedig még egyszer felragyogott az arca, és átadta lelkét Istennek.