A császárok is csak emberek

 

    Az Ortodox Egyház oszlopai, a nagy főpapok, tudták ötvözni egyéniségükben a jámborságot és a határozottságot, a jámborságot az igazak és a bűnbánók felé, a határozottságot pedig a megátalkodott bűnösökre. Egy vasárnap, a szent istentisztelet után, odajött Rettegett Iván a metropolita Fülöphöz áldásért. A metropolita úgy tett, mintha nem látná a cárt, és az Üdvözítő ikonját nézte. Ekkor a császár segédtisztje odament a metropolitához, és mondta neki: „Főtisztelendő, az Uralkodó van előtted, áldd meg őt!” A metropolita ránézett a császárra, és mondta: „Uram, féljél Isten ítéletétől: mi itten vér nélküli áldozatot mutatunk be Istennek, az oltár mögött pedig a keresztény vér ömlik. Mennyi ártatlan szenvedő! Te magas trónon ülsz, de mégis csak ember vagy.” A felbőszült cár figyelmeztette a metropolitát, hogy hallgasson el, nos a metropolita mondta neki: „Hol van az én hitem, ha hallgatok?” Amikor a császár elkezdte fenyegetni, ő higgadtan válaszolt: „Én jövevény és vendég vagyok a földön, és kész vagyok az igazságért meghalni!” Egy bizonyos idő után a kegyetlen császár megfojtotta a metropolitát, de nem fojtotta meg a szentet.