Isten csapásai is szeretetből vannak

 

    Rémisztő földrengés után Antiókhiában, Aranyaszájú így szólt a néphez: „Nagyok a gyümölcsei a földrengésnek, nézzétek az Úr emberszeretetét, aki megrázza a várost, de megerősíti a lelket; aki megingatja az alapokat, de megerősíti a gondolatokat; aki megmutatja a város gyengeségét, de az akaratot erőssé teszi! Figyelj fel, az Ő emberszeretetére: Ő megingat rövid időre – de megerősít mindenkorra; földrengés két napig, a vallásosság pedig megmarad minden időkre; elszomorodtatok rövid időre – de megerősödtetek mindenkorra...Az édesanya, amikor le akarja szoktatni csemetéjét a gyakori sírásról, erősen megrázza a kicsi bölcsőjét, de nem végezni akar vele, hanem rá akar ijeszteni. Pontosan így csinál a mindenek Ura, aki kezében tartja a világegyetemet, megrázza azt, nem azért, hogy lerombolja, hanem hogy üdvösségre térítse azokat, akik törvényellenesen élnek.” Íme, hogyan tudták a Szent Atyák, az egyetemes Egyház oszlopai, Isten emberszeretetével megmagyarázni a csapásokat is ugyanúgy, ahogyan a jótetteket, a szerencsétlenséget úgy, akárcsak a szerencsét. Szégyelljük magunkat mi, akik lassúak vagyunk Istennek megköszönni, amikor Isten ad, és gyorsan zúgolódunk Isten ellen, amikor elvesz.