A rejtett szentély

 

    A szentek élnek, és istentől való erejük nem gyengül az idő múlásával. Devicsi Szent Joannik manapság is csodákat tesz, ugyanúgy mint 500 évvel ezelőtt, a földi életének ideje alatt. Egy bizonyos Milos nevezetű ember Hercegovinából készülődött menni Jeruzsálembe zarándokútra. Éppen amikor már eldöntötte, hogy elindul az útra, megjelent neki álmában Szent Joannik és mondta neki, hogy ne menjen Jeruzsálembe. Jobb lesz számodra, magyarázta neki a szent, ha elmész Devicsbe és ott feltakarítod és rendbehozod a templomomat, minthogy elmész Jeruzsálembe. Milos szót fogadott és elment az elhanyagolt Devicsbe, feltakarította, rendbehozta és véghezvitte úgy, hogy ott újra énekelni kezdtek. Milos ekkor Devicsben szerzetesi fogadalmat tett és élete végéig ott maradt. Az osztrák megszállása idején, az első világháború ideje alatt, eljött Devicsbe egy magyar katonatiszt egy osztagnyi katonával. Odavezette Damaszkin igument Szent Joannik sírboltjához, az ereklyéi elé, és megkérdezte tőle, mi van a sírbolt alatt? „Szentély”, válaszolt az igumen. „Miféle szentély!” elnevette magát a katonatiszt. „Itt valamilyen dolgok vannak elrejtve.” És megparancsolta a katonáknak, hogy csákányokkal verjék szét a sírboltot. Nos ameddig ők ezt csinálták, a katonatisztet elfogta a rosszullét, a teste közepe táján. Ő ágyba feküdt, és estefelé, még ugyanazon a napon meghalt. A megijedt katonák abbahagyták az elkezdett munkát és menekülve elhagyták a kolostort.