Mások megbotránkoztatásáról

 

    Az a bűn, amely másokat megbotránkoztat, az kétszeres bűn. Az értelmes ember igyekszik arra, hogy saját bűnével ne botránkoztasson meg senkit, és ne vezessen rá bárkit is a bűnre. Szent Ambrus dicséri az ilyen értelmességet a korán elhunyt Valentinianus császárnál, megemlítve a következő példákat az életéből: „Amikor meghallotta a császár, hogy Rómában beszélik róla, hogy szenvedélyes vadász, és hogy kedveli a vadállatokat – ami tulajdonképpen nem volt igaz – és, hogy állítólag ez a szenvedélye elvonja a császár figyelmét az állami ügyekről. Ő ezért mindjárt elrendelte, hogy öljék meg kertjében az összes vadállatot. Hallotta újra, hogy bizonyos gonosz emberek, terjesztik a hírt róla, hogy korán ebédel (falánknak akarván ezzel őt bemutatni), ezért ő elrendelt magának szigorú böjtöt titokban és nyilvánosan is. Nyilvános ebédeken ritkán lehetett látni, hogy valamely falatot tett a szájába. Amikor pedig nőtestvérei vitatkoztak bizonyos emberrel, valamilyen birtok miatt, a császár, mivel joga volt ítéletet hozni ez ügyben, elküldte az ügyet nyilvános bíróságra, nehogy szemére vessék neki, hogy részrehajló.” – Valóban, ez a vallásos császár nagy félelemmel tartotta be Isten szavát: Jaj, annak, aki megbotránkoztat egyet e kicsik közül.