Hogy a szenvedély valami szégyenletes és bűnos dolog, ezt onnan is látjuk, hogy mindig rejtőzködik, és mindig jónak álcázza magát. Aranyszájú Szent János gyönyörűen mondja: „A szenvedélynek nincsen saját arca, hanem a jótett arcát ölti magára.” Azért mondta az Üdvözítő: „Bárányok képében jönnek, belül pedig ragadozó farkasok” (Mt 7,15). Nevezd a hazugot hazugnak, a tolvajt tolvajnak, a gyilkost gyilkosnak, a paráznát paráznának, a rágalmazót rágalmazónak, és elkeseríted őket. Nevezd bármelyik embert: becsületesnek, tisztességesnek, önzetlennek, igaznak, igazságosnak, lelkiismeretesnek és így lelkessé és elégedetté teszed őt. Megint az Aranyszájú szerint beszélek: „A jótett valami természetes dolog az emberben, míg a szenvedély valami természetellenes és hamis.” Hogyha valamely embert szenvedélyben találnak, ő arra azonnal valamilyen indokot keres a jótettre hivatkozva, jócselekedetnek álcázza. Valóban, a szenvedélynek nincsen saját arca. Ugyanúgy az ördögnek sem, a szenvedélyek atyjának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése