Vértanúnak lenni a hitért, ezt
minden keresztény magára vállalhatja, úgy a hit üldözésekor, mint békés
időkben. Atanáz
abba
mondta: „Legyél vértanú lelkiismereteddel, haljál meg a bűnnek, földi
testrészeidet tedd holttá, és vértanú leszel önszántadból. Ők császárokkal és
fejedelmekkel harcoltak, – neked is van kivel, a bűnnek császárával, az ördöggel,
és a démonok fejedelmeivel”. Máskor bálványok, és bálványimádó oltárok voltak.
Most is léteznek azok a lélekben, gondolatokban. Aki rabja a paráználkodásnak,
az Afrodité
bálványának hódol. Aki haragos és felgerjed, az Arész bálványának
hódol. Aki pénzéhes és elzárkózik mások szenvedésében és szomszédjának nyomorúságában,
az Hermész
bálványának hódol. Hogyha megtartóztatod magad mindezektől, és megóvod magad a
szenvedélyektől, akkor legyőzted a bálványokat, megtagadtad a tévhitet és a hit
vértanúja lettél.” Így tehát, nem muszáj az embernek különösen vágyni az
üldözésre és vértanúságra. Minden időben, mindenkinek lehetősége van tűrni a
szenvedést Krisztusért és Evangéliumáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése