Kegyetlen a tél, de a Mennyország édes!

 

    Krisztusért balgatag Boldog Makszim ruhátlanul járt télen a moszkvai utcákon. Az emberek tanácsaira, hogy öltözzön fel és óvja meg magát a hidegtől, ő ezt válaszolta: „Igen kegyetlen a tél, de a Mennyország édes!” És még mondta: „A béketűrésért, Isten üdvösséget ad”. Hogyha Urunk Krisztus nem sajnálta Önmagát átadni szenvedésre és halálra, miért sajnálnánk mi saját magunkat önmagunkért. Ő felírt nekünk egy receptet, egy diétát a lelki gyógyulásunkért, és Ő azt könnyű igának nevezte. Sokkal nehezebb az az iga, amelyet mi saját magunkra pakolunk, mert az a járom bennünket egyre súlyosabb lelki betegséghez vezet. A föld tőlünk sokkal nagyobb áldozatot kér, nem ígérve érte semmilyen jutalmat a halál után. A föld elvárja tőlünk, hogy áldozzuk fel neki Istent, a lelkünket, a lelkiismeretünket, az elménket, és az egész méltóságot – az emberit és az istenit, és mindezért nekünk a sötét és büdös sírt mutatja, mint mindennek a végét és mindenért a bért. Krisztus tőlünk elvárja, hogy csak a földet, az állatiasságunkat, a bűnt, a szenvedélyeket és minden hitványságot áldozzunk fel, és ezért nekünk feltámadást és örök életet ígér a Mennyországban. Igen kegyetlen a tél, de a Mennyország édes!