Isten kedvében járni

 

    Amikor az ember megszerzi a keresztény lelkiismeretet, akkor ő buzgón törekszik javítani az életén, és Isten kedvében járni. Minden azon kívül, számára kevésbé fontossá válik. Erre nemcsak a nagy aszkétáknál és szentéletű embereknél találunk példát, hanem a hatalmas császároknál is. Ilyen példát mutat Nagy Theodosius császár, aki egy időre eretnekké vált, később pedig azt megbánta. Az ő halott teste fölött ezt mondta Szent Ambrus, aki őt korábban kipellengérezte: „Szerettem ezt az embert, aki levéve magáról a császári jelmezt, a templomban nyilvánosan siratta saját bűneit és sóhajtással és könnyekkel könyörgött a megbocsátásért. Amitől a neveletlenek szégyenkeznek, attól nem szégyenkezett az imperátor. A dicsőséges győzelem elnyerése után (a birodalom ellenségei ellen) ő úgy döntött, hogy a harcban megölt ellenségei miatt nem járul hozzá a Szent Adományokhoz mindaddig, amíg vissza nem térnek fiai.”