A szemérmességről

 

    Legszebb dísz egy asszonyon a szemérmesség, minthogy az asszony szemérmetlensége a legtermészetellenesebb és legutálatosabb látvány a világon. Gyönyörű példát mutatott élete során a női szemérmességről Szent Makrina. Fiatal korában, súlyos seb keletkezett a mellén. Habár édesanyja tanácsolta neki, hogy mutassa meg sebét az orvosnak és keressen rá orvosságot, Makrina semmiképpen sem akart ebbe beleegyezni. Ő saját magát teljesen Istennek szentelte, és még gondolatában sem engedhette meg, hogy testét lemezteleníti emberek előtt, még csak édesanyja előtt sem. Egy éjszaka Makrina kedvesen imádkozott Istenhez. Szemeiből csordultak a könnyei az előtte lévő porba. Rendületlen bizalommal az Uralkodójában, ő ujjaival összegyúrta a port a könnyeivel, és azzal bekente a sebet. Másnapra egészségesen kelt fel. És amikor édesanyja nagy szomorúsággal jött be, hogy megnézze lányát, ő nem akarta megmondani neki, hogy Isten megyógyította (alázatosságból titkolva a csodát, amelyet ő maga tett imádságon keresztül), hanem megkérte anyját, mondván: „Meggyógyulok édesanyám, hogyha te a jobb kezedet kebleimhez teszed és ott a fájós helynél keresztet vetsz.” Odahúzta az anyja a kezét, és keresztet vetett arra a helyre, de már nem érezte a sebet, hanem csak a sebhelyet a beforrt seb helyén. Így rejtegette Szent Makrina a testét szemérmességből, a csodatevését pedig alázatosságból.