Sokan kérdezik önmaguktól, miért veszi el Isten e földi élettől a fiatalembereket, lányokat és gyerekeket, és miért nem engedi, hogy mindenki megöregedjen, és csak utána mennének el a halálon keresztül a túlvilágra? Ez Isten üdvgondozásának terve, az Ő szent gondviselésének akarata. Nos vannak példák az Egyház óriási tapasztalatából, hogy Isten néha azért cselekszik úgy, mert teljesíti azoknak a kívánságait és imádságait, akik kedvében jártak, és már a túlvilágon vannak, vagy pedig rokonaiknak. Szent Áder (szerzetesi fogadalma után Atanáz) jelentkezett feleségének, akit váratlanul elhagyott a három gyerekükkel együtt, és elment egy kolostorba, ahol meg is halt. Amikor az asszony kétségbeesett, először is az erőtlen gyerekek gondozása miatt, másodszor pedig az aggodalomtól a férjéért, mert nem tudta hol van, megjelent neki a férje a túlvilágról, fényes arccal és fényes fehér ruhában, és azt mondta neki: „Hagyd abba a sírást és az ellenem irányuló jajveszékelést; íme én magamhoz veszem tőled a gyerekeket (kettőt közülük), te pedig, ha akarod gondoskodj saját lelked üdvösségén.” Ugyanabban az időben és ugyanúgy megjelent ő Oszlopos Teodóznak, és mondta neki: „Három nap múlva elmegy az Úrhoz az idős aszkétanő, aki a közeli kolostorban él, te meg helyezd az ő helyére az én feleségemet, hogy aszkéta életet éljen szerzetesnőként abban a cellában. Maradjon vele a legfiatalabb gyerek, amíg fel nem nő: ő az én nyomaimban fog járni és Jeruzsálemben az apostoli trón örököse lesz.” És valóban minden úgy történt, mint ahogy mondva volt. Az idős aszkétanő harmadnapon meghalt, ugyanúgy az Áder két idősebb gyereke, a felesége pedig elfoglalta annak az idős asszonynak a celláját, a legfiatalabb fiával együtt, aki amikor felnőtt, Jeruzsálem pátriárkája lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése