Mi kedvesebb Istennek?

    Mi kedvesebb Istennek: hőstett a pusztában vagy a könyörületes tettek? A sivatagban imádkozók azt gondolják, hogy az ember a nép között, akármennyire is jót cselekszik, mégis nehezen tudja megőrizni a tiszta szívét és az Istenről való elmélkedést. Az emberek között élő jótevők viszont azt mondják: az ember a pusztában túlságosan is a saját üdvösségével van elfoglalva, és nem segíti mások üdvösségét. Két egyiptomi vér szerinti testvér, Paisziosz és Izajás, nagy birtokot örököltek a szüleiktől, amit eladtak és a pénzt egymás között elosztották. Egyikük mindjárt szétosztotta saját pénzét a szegények között, szerzetes lett és elment a pusztába vezekelni, hogy béketűréssel, böjttel, imádsággal és elméje megtisztulásával a gonosz gondolatoktól mentse a lelkét. A másik testvér szintén szerzetes lett, de nem akart a pusztába menni, hanem felépített egy kis kolostort a város közelében, ahol kórházat nyitott a betegeknek, ebédlőt adott a nyomorban élőknek és pihenőhelyet a szomorúaknak. És teljesen a felebarátok szolgálásának szentelte életét. Amikor mindkét testvér meghalt, vita lett az egyiptomi szerzetesek között, melyikük teljesítette kettőjük közül, Krisztus törvényét? Nem tudtak megegyezni, ezért elmentek Szent Pambóhoz, és megkérdezték őt. Szent Pambó így válaszolt: „Mindketten tökéletesek Isten előtt; a vendégfogadó hasonló a vendégszerető Ábrahámhoz, a pusztában élő pedig a Szent Illés prófétához, ők mindketten Isten kedve szerint jártak el.” Nos, ezzel a válasszal nem volt mindenki megelégedve. Akkor Szent Pambó imádságban kérte Istent, hogy derítse ki neki az igazságot. És néhány napi imádság után, mondta Szent Pambó a szerzeteseknek: „Isten előtt szólok nektek, hogy láttam mindkét testvért, Paiszioszt és Izajást együtt a Mennyországban.” Ezzel befejeződött a vita, és mindenki elégedett volt.