Hogyan lehet Krisztusért vállalni a kínszenvedést?

 

    Ameddig a léleknek nem Krisztus lesz valójában a mindene, ami múlhatatlan és változatlan értékkel rendelkezik, addig az ember nem tudja vállalni a kínszenvedést Krisztusért. Hogyan tudott Szent Marina, a tizenötéves kislány elindulni a kínszenvedésre Krisztusért? Csakis úgy, hogy Krisztus volt a mindene, de valóban a mindene. Hogyan tudott Szent Julitta örülni, amikor látta saját hároméves fiát, Cirjéket meghalni Krisztus iránti hitéért? Azért, mert Krisztus volt mindene, de valóban a mindene... Íme, miképp beszél részletesen Zadonszkij Szent Tyihon (Krisztus és ember beszélgetésének példáján keresztül.) arról, hogy hogyan tud az embernek mindenévé válni Krisztus: „Akarsz-e jót magadnak? Minden ami jó, Bennem van. Akarsz-e boldogságot? Minden boldogság Bennem van. Gyönyörűséget akarsz? Mi gyönyörűbb Éntőlem? Nemeslelkűséget akarsz? Mi nemeslelkűbb Isten Fiától és a Szűztől? Magasságot akarsz? Mi magassabb a Mennyei Királytól? Dicsőséget akarsz? Ki dicsőségesebb Éntőlem? Gazdagságot akarsz? Bennem van minden gazdagság. Bölcsességet akarsz? Én vagyok az Isten Bölcsessége. Barátságot akarsz? Ki kedvesebb barát Éntőlem, ki lelkemet adtam mindenkiért? Segítséget akarsz? Ki tud segíteni Rajtam kívül? Vidámságot keresel? Ki tesz vidámmá Rajtam kívül? Vigasztalást keresel a nyomorúságban? Ki fog megvigasztalni Rajtam kívül? Békességet keresel? Én vagyok a lelki békesség. Életet keresel? Énbennem van az élet forrása. Világosságot keresel? Én vagyok a világ világossága.”