Áldozat a felebarátokért

 

    Hogy felebarátai hasznára legyen, Szent Simeon elhagyta egyetlen evilági barátját és saját nyugalmas celláját a pusztában és együgyűnek tettette magát. Mesélik Lükurgoszról, spártai királyról, hogy nagy áldozatot hozott saját polgártársai hasznára. Ugyanis: ő szigorú törvényeket adott ki, megalapított egy teljesen új rendszert az ifjak nevelésére és az állami rendre. Amikor kiadta ezeket a törvényeket, akkor mondta saját polgártársainak, hogy Delphoi városába akar menni, ahol nagy szentély volt. Megkérte őket, hogy esküdjenek meg, hogy hűen betartják a törvényeit, amíg vissza nem tér. Amikor az összes lakos letette az esküt, Lükurgosz elhagyta saját országát és többé sosem tért vissza. Nagy áldozat elhagyni saját szülőföldünket, és készségesen élni idegenben, a felebarátaink hasznáért. Nos, mennyivel nagyobb áldozat önszántából elhagyni saját elméjét és folyamatosan együgyűnek tettettni magát az emberek előtt! Nem az esztelenség-e a legnagyobb idegenben tartózkodás, amelyet ismer az ember? És abban a rémületes idegenben élni évekig és évekig, és mindezt – a felebarátai hasznáért!