Simon Péter és Simon mágus. A kereszténység ellenségei szeretnek gyakran példálózni nagy pogány csodatevőkkel, hogy ezzel a könnyűhitűeket elámítsák, a keresztény hitet megalázzák, a pogányságot, varázslást, jóslást, sátánizmust és minden sarlatánságot pedig felmagasztalják. Kétségtelen, hogy szolgáin keresztül a Sátán is igyekszik csodákat tenni, de a szolgáinak egyetlen csodája sem az emberszeretetből, sajnálatból, könyörületből és az Istenbe vetett hitből származik, hanem kevélységből, önzésből, hiúságból és az embergyűlöletből. A hívő kereszténynek meg kell tanulnia az apostolok történetéből, hogy miként különböztetheti meg Isten csodáit a Sátán ámításaitól, szemfényvesztésétől. Idézze csak maga elé Péter apostolt és Simon mágust! Hasonlítsa össze Péter csodáit Simon látszólagos csodatételeivel! Az apostol kőszívű embereket tett nemeslelkűekké, betegeket gyógyított, feltámasztotta a holtakat, és mindezt imádsággal és az élő Istenbe vetett hittel érte el; Simon mágus pedig bámulatba ejtette az embereket ördögi látomásokkal. Péter apostol Isten barátja volt, Simon mágus pedig a züllött Nero császár barátja és védence, aki önkezével vetett véget életének. A pogány fakírok csodái azok közé a szemfényvesztések és ámítások közé tartoznak, amelyeket Simon mágus tett. Miként a felforrósodott homok messziről a vízre hasonlít, úgy a fakír „csodái” is a keresztények eleven csodáira hasonlítanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése