Hogyan vezette ki Mózes, botja ütésével, a kőből a vizet? Hogyan engedte le Isten az égből a mannát és etette meg vele az izraeli népet? Ezeket kérdezik önmaguktól azok, akiknek nem sok fogalmuk van a Mindenható Isten erejéről. És még csodálkoznak, miért nem ismétlődnek meg az ilyen csodák, hogy az összes nép higgyen Istenben. Nos az izraeli nép saját szemével látta Isten számtalan csodáját, és mégsem hitt. De Isten megismétli a régi nagy csodákat, bárhol és bármikor, hogyha azokra szükség van. Egy alkalommal éhínség lépett fel Atanáz lavrájában, és a szerzetesek szétszéledtek. Csüggedten, Atanáz is elindult más helyet keresni. „Hová mész?” kérdezte egy asszony tőle útközben. „Ki vagy te?”, kérdezte Atanáz meglepődve, hogy nőt lát a Szent Hegyen, ahová nőknek tilos a belépés. „Én vagyok az, akinek felajánlottad szerzeteseidet. Én az Urad Anyja vagyok.” „Félek hinni neked”, mondta Atanáz, „mert a démon is átváltozhat fényes angyallá. Mivel győznél meg engem, hogy igazat mondasz?” Ekkor így szólt Isten Szent Anyja: „Üsd meg botoddal ezt a követ, és meggyőződsz arról ki vagyok, aki veled beszélek. Csak tudd, hogy én maradok örökké a kolostorod vezetője.” Atanáz megütötte botjával a sziklát és abban a pillanatban az megrázkódott és szétesett, mint a villámcsapástól, és vízsugár kezdett ömleni a szétnyílt sziklából. Atanáz megrémülve megfordult, hogy hódoljon a Szent Tisztaságosnak, de Ő már akkorra eltűnt. Ezután visszament a lavrájába, és még nagyobb csodájára telve találta búzával az összes magtárát. Íme, megismételt nagy csodák, amelyekkel igazolódnak a régi csodák, és amelyekkel a hívők megerősödnek a hitben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése