Isten ereje a gyöngeségben válik teljessé (2 Kor 12,9)

 

    Miért engedi a jóságos Úr, hogy az igaz hitet annyi támadás és baj érje, amíg az eretnekség és a pogányság nyugalmat élvez? „Miért?” – teszi fel a kérdést mások mellett Aranyszájú Szent János is, s maga mindjárt válaszol is rá: „Azért, hogy beláthasd gyengeségüket (ti. az eretnekekét és a pogányokét), amidőn meglátod, hogy háborgatás nélkül, önmaguktól bomlanak föl, és hogy meggyőződj a hit erejéről, amely elviseli a nyomort és még az ellenségei által is gyarapodik.” „Vitatkozunk-e tehát a pogányokkal, vagy a nyomorúságos júdeaiakkal? Az Isten hatalmának bizonyítására elég kihangsúlyozni, hogy a keresztény hit számtalan harcok közepette is győzelmes maradt”, még akkor is, mikor az egész világ ellene támadt. Szíriai Szent Izsák mondja: „Isten emberek iránti különös szeretete akkor ismerszik meg, mikor az ember reményrontó bajban van. Ekkor tesz Isten tanúságot saját erejéről és az ember üdvözüléséről. Mert, az ember sohasem ismeri meg Isten hatalmát a nyugalomban és szabadságban.”

A hallgatásról

 

    Amikor az ember elkezdi gyakorolni a hallgatást, a hallgatás neki alsóbbrendűnek tűnik a beszédtől; de amikor már begyakorolta, akkor már tudja, hogy a beszéd alacsonyabb rendű a hallgatásnál. Mondta egy szerzetes Szent Szizoésznak: „Én akarnám megőrizni a szívemet, de nem tudom”, mire a sztarec így válaszolt: „Hogyan is tudnánk megőrizni a szívünket, amikor a szívünk kapuja – nyelvünk – nyitva áll?” Kérdezték egy alkalommal Kharilaoszt, Lükurgosz unokaöccsét, miért adott ki a nagybátyja olyan kevés törvényt. Ő így válaszolt: „Mert nem kell sok törvény azoknak, akik keveset beszélnek.”

A hitetlenség ellen tenni kell

 

    Szent Ciprián így írt a halhatatlanságról: „Ha egy nevezetes ember ígérne neked valamit, te készséggel hinnél neki, s eszedbe sem jutna, hogy becsaphat az, aki mindig betartja a szavát. Hát lásd, hitszegő, téged maga az Isten szólít, és te mégis gyanakodva tétovázol! Isten a halhatatlanságot ígérte neked az evilági lét elmúltával, s te szemtelenül kétkedsz az ígéretében! Mindez azt jelenti: egyáltalán nem ismered Istent, és hitetlenségeddel gyalázod Krisztust, az Urat és Tanítót.” Ó, milyen erőteljes a hitük Isten szentjeinek! És milyen érthető és világos, és milyen jól megindokolt, egyszerű de erőteljes példákkal! A hitetlenek nem azért kételkednek, mintha értelmesebbek lennének, hanem azért mert hitetlenek. A szent ember mindig értelmesebb, mert a szívének tiszta tükrében látja az igazságot.