Az ikonok tisztelete az ortodox hit alkotórésze, amelytől azt nem lehet elválasztani. Az, hogy bizonyos embereknek úgy tűnik, hogy az ikonok tisztelete ugyanaz mint a bálványimádás, az semmiképp sem bizonyíték az ikonok ellen. A zsidóknak is úgy tűnt, hogy Krisztus a csodákat a Sátán, és nem Isten, erejével cselekedte; a rómaiaknak pedig úgy tűnt, hogy a keresztény vértanúk, egyszerű kuruzslók és varázslók. „Az ikon isteni eszköz, nem pedig istenített”, mondta Szent Nicefor az ikonromboló Örmény Leó császárnak. Utána megmagyarázta neki, hogy Isten megparancsolta Mózesnak, hogy csináljon rézből kígyót, és azt emelje fel a pusztában, habár azelőtt megparancsolta: Ne készíts magadnak faragott képet. Ezt azért parancsolta, hogy megmentse a kiválasztott népet az egyiptomi bálványimádástól, amazt pedig azért parancsolta, hogy Ő, mint egyedüli felséges Isten, megmutassa saját erejét a látható tárgyon. Ily módon, Ő az ikonokon keresztül is megmutatja saját erejét. Ez az Ő szent akarata, ami egyben a mi hasznunkra szolgál, az üdvösséghez. Hogyha az ikonoknak kis jelentőségük lenne, sőt bálványok lennének, vajon akkor a legnagyobb szent férfiak és nők sokasága az egyház történetében, szenvedett volna-e a halálig az ikonokért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése