Harc a lelkiismerettel

 

    A szenteknek igen kiélezett az öntudatuk. Azt, amit egyszerű emberek kis bűnnek tartanak, a szentek nagy bűntettnek tartják. Dániel abbáról beszélik, hogy a zsiványok háromszor elfogták és elvezették a hegyre. Kétszer sikeresen megszabadult a rabságból, harmadszorra pedig, amikor el akart menekülni, egyiküket kővel megütötte, megölte, és elmenekült. Ez a gyilkosság mint a nehéz ólom, úgy sújtotta a lelkiismeretét. Tanácstalanságában, hogy mit tegyen, elment az alexandriai Timóteus pátriárkához, meggyónt neki és tanácsot kért. A pátriárka megnyugtatta és felszabadította minden egyházi büntetéstől. De neki lelkiismeret-furdalása volt, és Rómába ment a pápához. A pápa ugyanazt mondta neki, mint Timóteus pátriárka. Továbbra is elégedetlen volt, ezért Dániel meglátogatta sorban a többi pátriárkát is, Konstantinápolyban, Antiókhiában és Jeruzsálemben, meggyónva mindegyiküknek és tanácsot kérve. Nos, továbbra is elégedetlen maradt. Ekkor visszatért Alexandriába és jelentkezett a hatóságon gyilkosként. A hatóság letartóztatta. Amikor a fejedelem előtt folyt a tárgyalás, Dániel elmesélt mindent ahogy volt, és kérte, hogy öljék meg, s így megmentse lelkét az örök tűztől. Mindezen elcsodálkozott a fejedelem, és mondta: „Menjél atyám, és imádkozzál értem is, akár még hét mást is megölnél!” Dániel, elégedetlen volt ezzel is, úgy döntött, magához vesz egy leprás embert, elviszi magához a cellájába, és haláláig szolgál neki, és amikor az meghal, magához vesz másikat. Így is tette; és csak ily módon nyugtatta meg lelkiismeretét.