Amikor az ember elkezdi gyakorolni a hallgatást, a hallgatás neki alsóbbrendűnek tűnik a beszédtől; de amikor már begyakorolta, akkor már tudja, hogy a beszéd alacsonyabb rendű a hallgatásnál. Mondta egy szerzetes Szent Szizoésznak: „Én akarnám megőrizni a szívemet, de nem tudom”, mire a sztarec így válaszolt: „Hogyan is tudnánk megőrizni a szívünket, amikor a szívünk kapuja – nyelvünk – nyitva áll?” Kérdezték egy alkalommal Kharilaoszt, Lükurgosz unokaöccsét, miért adott ki a nagybátyja olyan kevés törvényt. Ő így válaszolt: „Mert nem kell sok törvény azoknak, akik keveset beszélnek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése