Óh, hogyha betekinthetnénk az ember életének Isten gondviselésének titkaiba! Félelem és rettegés fogna el bennünket minden gonosztett előtt és minden emberi bűn előtt. Megértettem tetteidet, Uram, és szörnyűség fogott el! Bizonyos nagy dolgoknál Isten gondviselésének titka érthető, még a kevésbé szellemi embereknél is, mint Dmitrij cárfi és vérszomjas hatalomvágyó Borisz Godunov sorsánál. Hogy Fjodor császár palotáján eljutthasson a nemes emberek között az első helyre, Godunov megmérgezett sok főnemest. Amikor a császár mellett első emberré vált, elgondolta, hogy megmérgezi a császár testvérét is, a nyolcéves Dmitrijt. Bérelt embereken keresztül, ő néhányszor adott a cárfinak a legerősebb méregből, de nem sikerült megmérgeznie. Végül a Gondviselés engedett, hogy a bűnöző megölje áldozatát, de nem titokban és hallomás nélkül, hanem nyilvánosan: Godunov elküldte a gyilkosokat, akik nyilvánosan, a nap közepette lemészárolták a cárfit. Így Dmitrij nyilvános vértanú lett, Godunov pedig nyilvános bűnöző az egész Oroszországot illetően. Utána megjelent bizonyos Dmitrij, aki cárfinak hirdette magát (mintha ő lenne az igazi Dmitrij cárfi, és hogy valaki más volt helyette lemészárolva), és elindult hadsereggel Godunov ellen. Legyőzte Godunovot, és olyan kínos helyzetbe hozta őt, hogy saját magának kellett, hogy elkészítse a mérget, hogy azt megigya. Az, aki másokat mérgezett, saját magát mérgezte meg! És az, aki megölte az ártatlan Dmitrijt, vereséget szenvedett olyan embertől, akit szintén Dmitrijnak hívtak! Akinek lelki szemei vannak, lássa meg Isten gondviselésének titkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése