A lelki szeretetről

 

    Ami az árnyék a valósághoz képest, és még annál is kevesebb, olyan a testi szeretet a szellemi szeretethez képest. A vérszerinti testvérség és nővérség semmi sem, összehasonlítva azt a szellemi testvérséggel és nővérséggel. Galaktion apja a szűz Episztémének szánta fiát. Galaktion megkeresztelte Episztémét és utána mindketten szerzetesek lettek. A testi szeretetüket felváltotta a lelki szeretet, oly erősen, mint a halál. Olyan volt Galaktion lelki szeretete Episztémé iránt, hogy ő sohasem akarta őt látni testi szemekkel. Mert a lelki szeretethez nincs szükség sem testre, sem találkozásra. Olyan nagy volt Episztémé lelki szeretete is Galaktion iránt, hogy amikor Episztémé meghallotta, hogy Galaktiont kínzásra vezetik, saját maga is utána szaladt, kérve őt, hogy ne utasítsa őt vissza, hanem fogadja el lelki atyjaként és testvéreként, hogy együtt szenvedhessenek. Amikor Szent Galaktiont a szívtelen kínzók kegyetlenül husángolták a meztelen testét, Szent Episztémé sírt. Amikor pedig a kezüket és lábukat vágták le Krisztusért, mindketten örültek és Istent dicsőítették. Ilyen erős volt a szeretetük az Úr Krisztus iránt, és ilyen volt az egymás iránt érzett lelki szeretetük. Valóban a testi szeretet olyan, mint a tarka pillangó, amely gyorsan elmúlik, a lelki szeretet pedig maradandó.