Szent Várusz és az özvegyasszony a fiával

 

    Szent Várusz vértanú megjelenése. Amikor Kleopátra, a vallásos özvegyasszony templomot emeltetett Szent Várusznak, elhívta a püspököt és a papokat, akik felszentelték a templomot. Sok keresztény gyűlt össze arra az ünnepre, mert az egész környék tisztelte Szent Váruszt, a nagy gyógyítót és csodatevőt. Az istentisztelet után elment a vallásos alapítónő Szent Várusz ereklyéihez a templomba, és így imádkozott a szenthez: „Kérlek téged, aki Krisztusért szenvedtél, könyörögd ki Istentől azt, ami Neki tetsző, nekem és egyetlen fiamnak pedig hasznos.” Kleopátrának katonaságra megérett fia volt, Jánosnak hívták. Éppen, hogy csak kiment a templomból az imádságról, a fia, aki addig egészséges volt, megbetegedett. Elfogta valamilyen melegség és egyre rosszabul és rosszabul érezte magát, és az éjszaka közepén meghalt. Szomorú és dühös anyja elment Szent Várusz sírjához és elkezdett erélyesen, súlyos szavakkal beszélni: „Ó, te Isten kedvében járó, vajon te így segítesz nekem?” És még sok keserves ítéletet mondott ki, úgy hogy kimerültségében könnyű álomba esett. Egyszer csak megjelent neki Szent Várusz az asszony fiával, Jánossal. Mindketten ragyogtak, mint a nap, ruhájuk fehérebb volt a hónál, fel voltak ékesítve arany övekkel, fejükön pedig gyönyörű koszorú volt. És mondta neki a szent: „Nem te magad kérted, hogy azt kérjem Istentől, ami Neki tetsző, neked és a fiadnak pedig hasznos? Én kértem Istent, és Ő a kimondhatatlan jósága által felvette fiadat a mennyei seregbe. Hogyha akarod, itt van, vedd el, és add a földi király hadseregébe.” Hallva ezt a fiatal János, átölelte Szent Váruszt és mondta neki: „Nem uralkodóm, ne hallgasd az anyámat, és ne vezess vissza a világba, amely tele van igazságtalansággal és törvénytelenséggel, amelytől megszabadítottál”. Felriadva Kleopátra az álmából nagy örömöt érzett a szívében, és kiment boldogan a templomból. Hét évig élt annál a templomnál; és Szent Várusz Jánossal sűrűn megjelent neki.