Szent Hieron és Viktor rokona

  

    Vannak az életben döntő pillanatok, amelyektől az ember örök élete vagy örök halála függ. Mi nem tudjuk, mikor jött el az a pillanat számunkra – lehet, hogy már ma megérkezett – emiatt állandóan őrt kell állnunk. Szent Hieronnal letartóztatták Viktor nevezetű rokonát is. A kínzás előtti napon félelem fogta el Viktort a közelgő kínoktól és elment a börtönfelügyelőhöz, megkérni őt, hogy törölje ki a nevét az elítéltek közül és engedje szabadon, megígérve, hogy ellenben odaadja neki a földjét. A felügyelő kitörölte és elengedte. Nos, hazafelé tartva, Viktor váratlanul meghalt, – természetes halállal, ugyanabban az időben amikor a Szent Hieron is társaival a kínoktól, Krisztusért. És így Viktor hiába mulasztotta el a döntő pillanatot, elvesztette a földjét, elvesztette a barátait és elvesztette mindkét életét, a földit és mennyeit. Hieron pedig abban a döntő pillanatban mindent elnyert. Viktor testére senki sem volt kíváncsi, míg Hieron testét sokan igyekeztek megragadni. Amikor a keresztények kérték a hercegtől Hieron fejét, a herceg elkért érte annyi aranyat, amekkora súlyt nyomott a fej. Krizántosz nevezetű gazdag és vallásos ember kifizetett annyi aranyat a vértanú tisztességes fejéért. Antal és Matronián pedig eldugták a hercegtől Szent Hieron levágott kezét és elvitték Sztratonikának, Hieron vak édesanyjának. Elvette az anya a fia kezét és keservesen zokogott: „Ó szeretett fiam, én egészben szültelek téged, most mégis csak egy darabom van belőled!”