Aki kitart mindvégig, az üdvözül

 

    De aki kitart mindvégig, az üdvözül (Mt 10, 22), mondta az Úr. A hit az egyedüli világossága a tűrésnek, mert a tűrés önmagában kibírhatatlan sötétség. A hit ragyogó csillag, abban a sötétségben; a hit enyhíti a szenvedés hevességét; az eltartja a szárnyain a tűrés egész súlyát. Szent Ábrámiosz gyönyörű példát mutat a tűrés kitartásában. A zaklatásokat, amelyeket az ördög okozott neki különböző kísértésekkel és megfélelmítésekkel, aligha van olyan akit nem késztetett volna arra, hogy hagyja el azt a helyet és költözzön másikra. De Ábrámiosz nem akart átköltözni, hogy ne örvendezzen a gonosz démon, hanem kitartott saját helyén és legyőzte az ördögöt. Annak a környéknek a püspöke, elküldte Ábrámioszt, hogy menjen egy pogány faluba és próbálja azt megtéríteni Krisztus hitére. Hosszú habozás után elindult Ábrámiosz mondva: „Legyen Isten akarata szerint, megyek az engedelmesség miatt.” Először a templomot építette meg abban a faluban. Utána a paraszt emberek szeme láttára összetörte a bálványokat. Ekkor a parasztok nagyon megverték őt és elűzték a falujukból. De ő sírva imádkozott Istenhez azokért az emberekért, hogy az Úr nyissa meg a lelki szemeiket Krisztus igazságának megismeréséhez. Így az Istent nem ismerők három éven keresztül szüntelenül verték és gúnyolták, de ő állhatatosan imádkozott értük Istenhez és nem haragudott meg rájuk „kőkeményen tűrt, hittel”. És csak három év után lett megjutalmazva az ő fáradozása, a könnyei, a megbocsájtások és a hite. Egyszer csak megnyílt a lelkiismeretük azoknak a parasztembereknek, és összegyülve, mindnyájan elmentek Ábrámioszhoz, meghajoltak előtte és elfogadták tőle Krisztus hitét.