Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám (Mt 10,37)

 

    Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám, mondta az Úr (Mt 10, 38). Esfigmeni Szent Timóteus vértanú (október 29-én ünneplik) korábban feleségével és két lánygyermekével élt együtt. Később, amikor szerzetesként elhatározta, hogy vértanú akar lenni Krisztusért, és már készen állt az útra és a szenvedésre, áldást kért az igumenjétől, hogy elmehessen Kesan faluba, hogy ott utoljára meglátogassa és elbúcsúzhasson a lányaitól. Az igumen félve ezt nem engedte neki, hogy a találkozásuk nehogy elérzékenyítsék őt és elforduljon a hitért való vértanúságtól. Nos, Timóteus faluja Propontidos útvonalára esett, ahová Timóteus elindult. Amikor a falujában volt, ő összetalálkozott egyik szomszédjával, elbeszélgetett vele és rajta keresztül üdvözölte a lányait. Hiába hívta őt a szomszédja, hogy menjen meglátogatni a lányait és pihenjen meg. Timóteus elbúcsúzott a szomszédjától és sietve továbbment az útján. Meghallották a lányai a szomszédtól, hogy apjuk arra járt és utána szaladtak, mert szerették volna látni. És akkor egy ritka és fenséges látvány mutatkozott meg. Lányai rohantak, hogy utolérjék és megöleljék apjukat, az apjuk pedig menekült a lányaitól, nehogy megszegje az igumenjétől kapott parancsot. A lányok gyorsak voltak, de ő gyorsabb. A lányai siettek a szülőjük ölelésébe, Timóteus pedig a halál ölelésébe. A lányai kifáradtak és kétségbeesve visszamentek, az apjuk pedig elmenekült. Halála előtt megkérte Timóteus Germánt, a lelkészét, hogy térjen be a falujába és értesítse a lányait a vértanúi haláláról. Germán átadta az üzenetet. A törökök lemészárolták Timóteust és testét a folyóba dobták, Germánnak csak egy ruhát sikerült levenni a vértanúról, amellyel eljött Kesanba, megkereste Timóteus lányait, elmesélte az apjuk hősies halálát és megmutatta a ruháját.