2021. december 30., csütörtök

Az istenfélelem kiűzi az emberektől való félelmet

 


    Az istenfélelem kiűz a szívből minden emberektől való félelmet. Az Ortodox Egyház minden nagy főpapjánál láthatjuk csodálatosan egyesítve a jámborságot és a rettenthetetlenséget. Szent Miklós megfogta a hóhér kardját és kirántotta azt kezéből, nehogy lemészárolja az ártatlan embereket. Aranyszájú Szent János kipellengérezte Eudoxia császárnő gonosz tetteit, tekintet nélkül a következményekre, veszélyeztetve ezzel az életét. És sokan mások hasonlókat tettek. 

    Idősebb Valentinianus császár meghallgatta Ambrust, ahogyan kipellengérezte őt, s mondta neki: „Tudtam a rettenthetetlenségedről, azért is segítettem, hogy téged válasszanak meg püspöknek; javítsd a hibáinkat, ahogy azt Isten törvénye tanítja, és gyógyítsd az igazságtalanságainkat.” Amikor fiatalabbik Valentinianus császár, az édesanyja Jusztina javaslata szerint, aki ariánus volt, megparancsolta, hogy Milánóban a székesegyházat adja rendelkezésre az eretnekeknek, Ambrus a hívő néppel bezárta magát a templomba és három napig nem akart onnan kijönni, a császárnak és a császárnőnek pedig megüzente, hogyha akarják az életét, ő készen áll bármikor, hogy „itt a templomban vagy karddal vagy kopjával átszúrjatok.” Hallva ezt a császár és a császárnő, visszavonták a parancsot. Amikor valamilyen lázadás tört ki Szalonikiben, amelyben Nagy Theodosius császár parancsára lemészároltak 7000 embert, Ambrus olyannyira megharagudott a császárra, hogy amikor az meglátogatta Milánót és be akart menni a templomba, a szent azt megtiltotta neki. Mondta a császár Ambrusnak: „Dávid is vétkezett, és nem volt megfosztva Isten könyörületességétől”, amire így válaszolt neki a püspök: „Hogyha példát vettél Dávidról a bűnben, akkor vegyél példát róla a bűnbánatban is.” A császár elszégyellte magát, visszafordult és keservesen megbánta az elkövetett bűnét.

2021. december 29., szerda

Isten gondviselése az Egyházról


    Aki teljesen átadja magát Istennek, azt Isten az üdvösség útján vezeti a saját és sok másnak a hasznára. Szent Miklós, átadva magát Isten akaratának, elmenekült saját Patara városából a liciai Myra városba az emberi hiú dicsőség miatt, ahol nem ismert senkit, de őt sem ismerték. Semmilyen anyagi dolgot nem vitt magával – habár gazdag volt, ő a házától kezdve mindent otthagyott – ismeretség és tervek nélkül ő az ismeretlen városban sétált, arra várva, hogy Isten útbaigazítsa a lépteit. Abban az időben elhunyt János, annak a városnak a főérseke, de az összegyűlt zsinaton az új érsekjelöltjeinek kiválasztásában nem tudtak megegyezni. Végül a zsinat tagjai úgy döntöttek, hogy böjtölnek és imádkoznak, hogy ezáltal Isten rámutasson valakire, aki a legméltóbb erre a hivatásra. És Isten meghalgatta szolgái imádságát és kinyilatkoztatta nekik a legméltóbbat. Amikor az elnöklő püspök imádkozott, megjelent neki fényességben egy ember, és mondta neki, hogy menjen korán a templom elé és várja meg azt, aki elsőként jön el a reggeli imára, „azt nevezzétek ki püspöknek, a neve Miklós.” Látva és hallva ezt, a püspök értesítette erről a társait, és másnap korán elment a templom elé és várt. Egyszercsak megjött Szent Miklós, akinek szokása volt korán felkelni az imádságra. Látva őt, megkérdezte tőle a püspök: „Gyerek, hogy hívnak,?” Miklós hallgatott. A püspök újra megkérdezte, és ő válaszolt: „Miklósnak hívnak, főtisztelendő uram, szentséged szolgája.” Akkor a püspök megfogta a kezét, elvezette a zsinatra és így szólt: „Fogadjátok testvérek saját pásztorotokat, akit felkent nektek a Szentlélek, és akit nem az emberi gyülekezet választott ki, hanem Isten gondviselése.”

2021. december 28., kedd

Aki Krisztusért teszi, százszorosan nyeri azt vissza (Mk 10,29-30)

 

    Isten százszorosan adja vissza a kölcsönt, amit neki kölcsönadnak a szegényeken keresztül. Volt egyszer egy keresztény asszony, aki pogány emberrel élt házasságban. Szeretetben és szegénységben éltek. Amikor nagy kínlódással megtakarítottak 50 ezüstpénzt, mondta a férj az asszonynak, hogy azt a pénzt hiteldíjért valakinek oda kell adni, mert különben lassanként megeszik a megtakarított összeget és újra pénz nélkül maradnak. Az asszony válaszolt neki: „Hogyha azt kölcsön akarod adni, akkor a keresztények Istenének add.” „És hol van a keresztények Istene?” kérdezte a férje. Az asszony elvezette őt a templom elé és mondta neki, hogy ossza szét az összes pénzt a templom előtt lévő koldusoknak, mondván a férjének: „A keresztények Istene ezt elfogadja majd tőlük, mert ezek mind az Övéi.” Szétosztva mind az 50 ezüstpénzt a szegényeknek, visszamentek az otthonukba. Nos, bizonyos idő elteltével ők kenyér nélkül maradtak a házban. Akkor mondta az asszony a férjének, hogy menjen a templomhoz és majd megkapja Istentől a pénzt, akinek valójában adta. Elment a férje és a templomnál csak koldusokat látott, tanácstalanságában, hogy ki fog neki pénzt adni, sétált a templom körül. Egyszer csak maga elé nézve meglátott egy ezüstpénzt. Ő azt fölvette, vett rajta egy halat és hazavitte. Panaszkodott a férj az asszonynak, hogy senkit sem látott és senki sem adott neki semmit, hanem csak véletlen talált egy ezüstpénzt. Válaszolt neki az asszony: „Isten láthatatlan és láthatatlan módon rendez el mindent.” Amikor az asszony felvágta a halat, talált benne egy fényes követ. Odaadta azt a férjének, a férje pedig elvitte a kereskedőnek, hogy megpróbálja, hátha kap valamit azért a kőért. A kereskedő fölkinált neki 5 ezüstpénzt, az ember pedig elnevette magát, gondolva, hogy a kereskedő viccel, mivel olyan nagy árat kínált. A kereskedő viszont azt gondolta, hogy az ember azért nevet, mert kevés pénzt kínált neki, azért fölkínált 10, utána 15, majd 30 és végül 50 ezüstpénzt. Rájött az ember, hogy az valamilyen értékes kő lehet és elkezdett szabadkozni. A kereskedő egyre magasabbra emelte az árát, még végül elérte a 300 ezüstpénzt. Akkor az ember elfogadta a 300 ezüstpénzt és boldogan elindult haza. „Látod-e milyen jó a keresztények Istene?” mondta neki az asszony. Az elámult férj mindjárt megkeresztelkedett és ezután a feleségével együtt dicsőítették Istent.

2021. december 27., hétfő

Szent Miklós és az eretnek Áriusz

 

Az ikonokon Szent Miklóst általában úgy ábrázolják, hogy neki egyik oldalán az Üdvözítő Úr áll Evangéliummal a karján, a másik oldalán pedig a Szentséges Szűz Istenanyja a püspöki omoforral a kezében. Ennek történelmileg kettős jelentése van, az első esetben Miklós hívását jelképezi a püspöki szolgálatba, a másik esetben a büntetés miatt, felmenti őt az Áriusszal való összecsapásért. Szent Metód, Konstantinápoly pátriárkája, írja: „Egy éjszaka, látta Szent Miklós az Üdvözítőt nagy dicsőségben, ahogyan közel áll hozzá és nyújtja neki az Evangéliumot, amely ki volt díszítve arannyal és gyöngyökkel, a másik oldalon pedig az Istenanyját látta, ahogyan teszi a vállára a püspöki omofort. Rövid idő elteltével elhunyt János, a myrai főérsek, és Miklós lett kinevezve annak a városnak a főérsekének.”

Ez volt az első eset. A másik eset Niceában történt az I. egyetemes zsinaton. Nem tudván érvekkel leállítani Áriusz esztelen káromlását az Isten Fia és az Ő Tisztaságos Anyja ellen, Szent Miklós pofon vágta őt. A zsinaton résztvevő Szent Atyák, ellenezve az ilyen cselekedetet, kizárták Miklóst a zsinatról és megvonták tőle az összes püspöki jelet. Azon az éjszakán néhány Szent Atya ugyanolyan látomásban részesült: Szent Miklós mellett áll egyik oldalról az Üdvözítő Úr az Evangéliummal, a másik oldalon a Tisztaságos Istenanyja a püspöki omoforral, és nyújtják a szentnek a tőle elvett püspöki jeleket. Látva ezt az Atyák megrémültek és gyorsan visszaadták Miklósnak azt, amit elvettek tőle, majd elkezdték őt tisztelni, mint Isten kedvében járót; a cselekedetre pedig amit Áriusszal tett, nem úgy tekintettek mint ok nélküli dühre, hanem mint nagy buzgóságra az Isten igazságáért.

2021. december 26., vasárnap

Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál (Lk 12,23)


Az ember lehet nagy szakértő, államférfi, hadvezér, de senki sem nagyobb annál az embernél, akinek nagy a hite, a reménye és a szeretete. Hogy mennyire volt nagy Isten hitében és reményében Megszentelt Szent Szabbász, legjobban a következő példa mutatja. Egy nap szólt Szabbásznak a monostori intéző, hogy a következő szombaton és vasárnap nem tudja majd ütögetni a kereplőt a szerzettársak szokásos összehívására a közös istentiszteletre és az étkezésre, mert a monostorban nincs liszt, de más étel vagy ital sem. Még csak istentiszteletek sem lehetnek ugyanebből az okból. Azt válaszolta neki a szent gondolkodás nélkül: „Én nem hagyom ki az istentiszteletet a liszt hiánya miatt. Hűséges az, aki megparancsolta, hogy ne aggódjunk a testi dolgokért, és Neki hatalma van élelmezni minket az éhínség idején.” És az összes reményét Istenre bízta. Szabbász igumen, a monostor helytartója, készen állt elküldeni valamit a templomi edényekből vagy ruhákból a városba, és eladni, csak hogy semmiképpen ne maradjon el az istentisztelet és a szokásos testvéri közös étkezés. Nos, mielőtt elérkezett a szombat, bizonyos emberek, Isten gondviselése által odavezettek 30 öszvért megpakolva búzával, borral és olajjal. „Mit szólsz ehhez, testvér?”, kérdezte Szabbász az intézőtől,  “Ne ütögessük a kereplőt és ne hívjuk egybe az atyákat?” Az intéző elszégyellte magát a kishitűsége miatt, majd megkérte igumenjét, hogy bocsásson meg neki.

Szabbász életrajzának írója e szentet a következőképp jellemezte: „Kegyetlen a démonokkal szemben, de szelíd az emberekkel.” Egy alkalommal föllázadtak bizonyos szerzetesek Szent Szabbász ellen, ezért Illés pátriárka rendeletére száműzték őket a monostorból. Ők kunyhókat építettek maguknak a Tekut-patakon, ahol mindenben tűrték a nincstelenséget. Amikor meghallotta Szent Szabbász, hogy ők éheznek, megpakolta a szamarat liszttel, és személyesen vitte el azt nekik. Látva, hogy nincs templomuk, ő azt is épített nekik. A szerzetesek az elején gyűlölettel fogadták őt, de aztán a szeretetére szeretettel válaszoltak, megbánták az elkövetett gaztettet, amit előzőleg ellene tettek.

2021. december 25., szombat

Damaszkuszi Szent János lelki nagyságáról


    Az alázatossággal való engedelmesség a lelki élet alapja, az üdvösség alapja, az Isten Egyházának működésének alapja. Nagy Damaszkuszi János, aki minden jóban nagy, szerzetesként mély nyomot hagyott az Egyház történetében, kiváló példát mutatva az engedelmességével és az alázatosságával. Az ő sztarecje, lelki atyja, egy nap próbára tette őt, fonott kosarakat adott neki és megparancsolta, hogy vigye azokat egészen Damaszkuszig és ott adja el őket. A sztarec nagyon nagy árat szabott meg a kosaraknak, gondolva, hogy János azért az árért nem tudja majd őket eladni, hanem majd kénytelen lesz őket visszahozni. Jánosnak tehát először is nagyon messzi útra kellett mennie, másodszor szerencsétlen szerzetesként abba a városba kellett mennie, amelyben valamikor neki volt a legnagyobb hatalma a császár után, harmadszor pedig, hogy a kosarakért nevetségesen magas árat kellett kérnie, negyedszer, hogyha nem adja el a kosarakat, akkor hiába teszi meg a hosszú utat oda-vissza. Ily módon akarta a sztarec próbára tenni híres tanulójának engedelmességét, alázatosságát és türelmességét. János szó nélkül meghajolt az öreg előtt, és megjegyzés nélkül elvette a kosarakat és elindult az útra. Megérkezve Damaszkuszba, megállt a piacon és várta a vevőket. Amikor az érdeklődő járókelőknek megmondta a termékek árát, azok kinevették és kigúnyolták őt, mint esztelent. Egész nap talpon, és gúnynak és röhejnek volt kitéve. Nos, Isten, aki mindent lát, nem hagyta el a türelmes szolgáját. A városnak egyik lakosa arra járt és megakadt a tekintete Jánoson. Bár János szánalmas szerzetesi ruhában volt, arca a böjttől kiszáradt és sápadt, mégis fölismerte a lakos az egykori főurat és a császár első miniszterét, akinél ő szolgálatban volt. János is megismerte őt, de mindketten úgy egyezkedtek, mintha nem ismernék egymást. Annak ellenére, hogy János túl nagy árat kért a kosarakért, az a lakos megvette őket és szó nélkül kifizette, emlékezve a jóra, amit annak idején tett érte Damaszkuszi János. Mint győztes, Szent János örvendezve tért vissza a monostorba és nagy örömöt okozott a sztarecének.

2021. december 24., péntek

Isten néha azonnal, néha pedig később teljesíti kéréseinket


    Isten meghallgatja az igazak imádságait és azokat néha azonnal szószerint teljesíti, néha pedig később, a megfelelő időben, tekintettel az Egyház hasznára. Más szavakkal: az igazak imádságát teljesítve, Isten tekintettel van vagy csak egy ember üdvösségére, vagy nézi, hogy az az egész Egyház hasznára szolgáljon. Hallgatag Szent János kérte Istent, hogy nyilatkoztassa ki neki, hogyan válik el halálkor a lélek a testtől. Még imádsága közben elragadtatásba került és ilyen látomása volt: Betlehemben a templom előtt meghalt egy jó ember, ekkor az angyalok elvették testéből a lelkét és édes énekekkel felvitték az égbe. Magához térve az elragadtatásból, János mindjárt útra indult a Megszentelt Szent Szabbász monostorból Betlehembe. Amikor megérkezett Betlehembe, a templom előtt holttestre talált, ugyanúgy ahogyan azt a látomásban látta.

    Amikor viszont meghalt a nagy szent, a Megszentelt Szabbász, János sokat sírt bánkódva. Ekkor megjelent neki látomásban Szabbász, és mondta: „Ne bánkódj, János atya, mert ha testileg el is váltam tőled, lélekben mégis veled vagyok.” Akkor megkérte őt János: „Könyörögjél az Úrnak, atyám, hogy engem is vigyen el hozzád.” Erre Szabbász így válaszolt: „Azt most nem lehet, mert nagy kísértés száll majd a kolostorra; és Isten úgy akarja, hogy akkor testben legyél, az igazhitűek vigasztalására és megerősítésére az eretnekek ellen.” Akkoriban János nem tudta, hogy milyen eretnekekről beszélt neki a szentatya, de később megtudta, amikor az Órigenész eretnekség kezdte megrendíteni az Isten Egyházát.

2021. december 23., csütörtök

Látomások a túlvilágról

 

    „Ki jött vissza a túlvilágról, hogy szóljon nekünk?” kérdezik a hitetlenek. A következőt kell nekik válaszolni: Bűnbánatot végezzetek, hogyha meg akarjátok tudni; váljatok méltóvá és látni fogjátok. Szent Habakuk angyallal utazott. Szent Miropia az angyalok sokaságát látta, köztük Szent Izidor vértanút. Pecseri Szent Atanáz két napig feküdt holtan ebben a világban, és csak a másikban élt. Amikor visszatért a lelke a testébe, körülvették őt és kérdezték: Hogyan éledtél fel? Mit láttál? Mit hallottál? Ő nem akart beszélni, a rémülettől, amit a túlvilágon látott, csak ennyit mondott: „Mentsétek magatokat!” Amikor tovább nógatták, hogy többet mondjon nekik arról, amit a halála után látott, ezt mondta: „Hogyha el is mondanám, akkor sem hinnétek el és nem fogjátok azt tenni, amit mondok.” A további kérdezgetés hatására ezt mondta: „Mindenkor bánjátok bűneiteket, imádkozzatok az Úr Jézus Krisztushoz és az Ő tisztaságos Anyjához.” A mi időnkben is vannak tetszhalálról szóló történetek. Mindnyájuk látomása és vallomása, akik tetszhalálban voltak és ismét visszatértek az evilági életbe, nem ellentmondók, hanem egymást kiegészítők. Ugyanis: minden halott lát egy részt a túlvilágból, amely túl hatalmas, összehasonlíthatatlan ezzel a világgal. Sokan látják a haláluk idején saját rokonaikat, akik régen meghaltak, és velük beszélgetnek. Az szinte már természetes jelenség. Vevcsani faluban 1926-ban halálán volt Melét P., és saját gyermekeivel beszélgetett, akik már 20 éve holtak voltak. Amikor az élő rokonai mondták neki: „Te félrebeszélsz!”, ő válaszolt: „Nem beszélek félre, hanem beszélgetek velük, mint veletek is, hisz látom őket, ahogy titeket is látlak.”

2021. december 22., szerda

Szent Filáret könyörületessége

 

    Az erény olyan, mint a szomjúság. Amikor az ember elkezdi inni, egyre inkább szomjazik, ezért egyre sűrűbben keresi, hogy igyon belőle. Aki elkezdi gyakorolni a könyörületesség erényét, az nem tudja annak a mértékét és nem ismeri annak semmilyen határát. Szent Filáret nyomorában nem volt kevésbé könyörületes, mint gazdagságában. Amikor az unokája császárnő lett, ő ismét gazdag emberré vált, de könyörületessége nem csökkent. Egy napon mondta feleségének és gyermekeinek, hogy készítsenek olyan gazdag lakomát, amilyet csak tudnak, mondva: „Megkérjük Császárunkat és Urunkat az összes főuraival együtt, hogy jöjjön el a gazdag lakomára.” Mindenki azt gondolta, hogy az öreg a császárt, sógorát akarja meghívni vacsorára, ezért igyekeztek minél jobban elkészíteni a lakomát. Időközben Filáret járta az utcákat és összegyűjtötte az összes nyomorban élőt, koldust, vakot, leprást, bénát, kimerültet, majd elvezette őket a lakomára. Az asztalhoz ültette őket és megparancsolta a feleségének és a fiainak, hogy szolgáljanak az asztal körül. A lakoma befejezése után, minden vendég kezébe adott egy aranypénzt és elbocsátotta őket. Akkor mindnyájan megértették, hogy ő a Császár alatt, magát az Úr Krisztust értette, az Ő főurai alatt pedig, a koldusokat és a szerencsétleneket. Még azt is mondta, hogy nem kell nézni a pénzre, amikor azt a koldusnak adjuk, hanem azt össze kell keverni és amit maga a kéz kivesz a zsebből, azt kell odaadni. A kéz pedig azt fogja kivenni, amit Isten gondviselése fog elrendelni.

2021. december 21., kedd

Az egyházi rend szentségéről


    „Az apostoloknak minden megadatott”, mondja Szent Aranyszájú. Azaz: minden adomány, minden erő, a kegyelem teljes egésze, amely Istentől adatik a hívőknek. Mi ezt az elsőként meghívott Szent András apostol életéből látjuk, hogy ő egyben apostol, örömige hirdető, próféta, pásztor és tanító is (Ef 4,11). Mint örömigének hirdetője elterjesztette az evangélium örömhírét a világ mind a négy égtájára; prófétaként, megjövendölte az orosz nép megkeresztelkedését és Kijev város nagyságát, és hogy az a kereszténység központja lesz; pásztorként megalapított és rendbe hozatott sok templomot; tanítóként fáradhatatlanul tanította az embereket, egészen a keresztig és még onnan is, az utolsó lehelletéig. Valamint vértanú is volt, a Szentlélek adományának köszönhetően, ami nem mindenkinek adatott meg. Így látjuk ebben az apostolban és mindegyiküknél Isten Lelkének teljes kegyelmét. Továbbá Isten kegyelmének kell tulajdonítani minden nagy tettet, amelyet Krisztus bármely követője cselekszik, ahogy Szent Frumentiosz tanúskodik számunkra. Amikor ő visszaérkezett Alexandriából Abesszíniába, már felszentelt püspökként, elkezdett hatalmas csodákat művelni, és ily módon térítette tömegesen az embereket. Akkor megkérdezte őt az ámulatba esett császár: „Annyi évet éltél közöttünk, és sohasem láttuk, hogy valamilyen csodát műveltél volna? Honnan ez most neked?” Erre boldog Frumentiosz így válaszolt a császárnak: „Ez nem az én művem, hanem az egyházi rend szentségéé.” És akkor elmagyarázta a szent a császárnak, hogy ő Krisztusért elhagyta a szüleit is, a házasságot is és az egész világot, valamint hogy felszenteléskor Szent Atanáz által megkapta az egyházi rend szentségét, a csodatevő kegyelmet.

2021. december 20., hétfő

A bűnt büntetés kíséri


    Isten büntetése eléri a bűn elkövetőit mindjárt a bűn után, hogy a vétkezők megijedjenek, az igazak pedig felbátorodjanak, néha pedig sokkal később, hirtelen és váratlanul, hogy a vétkezők tisztában legyenek azzal, hogy Isten semmit sem felejt el. Dathánt és Abiront elnyelte a föld mindjárt a vétkük után, Baltazár császár pedig látta a kezet, amely kiírta neki a halálos ítéletet akkor, amikor legboldogabbnak érezte magát a barátai és hódolói körében, mulatozás közben. – Egy beteg katonát, nagyon rossz állapotban hoztak el Új Szent Istvánhoz, hogy imádsággal gyógyítsa meg őt. István modta neki, hogy hajoljon meg Krisztus és az Istenanya ikonja előtt. A katona úgy is tett és mindjárt meggyógyult. Ennek a csodának híre ment mindenfelé. Amikor meghallotta ezt az ikonromboló Kopronimosz császár, elhívta azt a katonát és kikérdezte. És amikor a katona bevallotta és beismerte, hogy meggyógyult a szent ikonoktól, a császár elkezdte őt dühében korholni az ikontisztelete miatt. Megijedve a katona megtagadta az ikontiszteletet a császár előtt és szégyellte az ikonokba vetett hitét. Amikor az a katona kiment a palotából és a lóra ült, a ló felbőszülve ledobta őt magáról és lábaival addig taposta, ameddig a katona ki nem lehelte a lelkét. Íme a büntetés, mindjárt a bűn után. – A keresztények üldözője, Tiridat császár, gödörbe dobta Szent Gergelyt és meggyilkolt 37 szent szerzetesnőt. És semmilyen büntetés nem érte őt. Később, amikor a császár az embereivel elment szórakozásból és mulatozásból vadászni, egyszerre csak elfogta az őrültség őt és a kísérőit is. A vallásos nővére kinyilatkozást kapott álmában a testvére őrültségének okáról, és hogyan térhet újra vissza a józanészhez. Szent Gergely ki lett emelve a gödörből és imádsága által Tiridat császár meggyógyult, megbánta a bűneit és megkeresztelkedett. A büntetés néha gyorsan bekövetkezik, mindjárt a bűn után, mint az éjszaka a nappal után, néha pedig lassan, mint év az év után. De sohasem marad el, kivéve az esetet, amikor bűnbánat váltja fel a büntetést.

2021. december 19., vasárnap

A nagylelkűségről


    Olvasva Isten szentjeinek példáit a hitben való kitartásról és nagylelkűségről mi is egyre kitartóbbak leszünk a hitben és nő a nagylelkűségünk. Amikor Kopronümosz emberei ajánlották Szent Istvánnak, hogy tagadja meg az ikonok tiszteletét és azzal járjon kedvében a képromboló császárnak, István kinyújtotta a kezét, becsukta a tenyerét és azt mondta: „Hogyha bennem csak egy maréknyi vér lenne, azt is kiontanám a Krisztust ábrázoló ikonért.” Mauricius császárnak hat fia volt, közülük a legfiatalabb még csecsemő. A legkisebb fia miatt a császár a palotájában egy dajkát tartott, aki őt etette. Mauricius császárt súlyos szerencsétlenség érte: Phókasz megfosztotta őt trónjától és halálra ítélte őt és mind a hat fiát. Mauricius szeme láttára a fiait egyenkét ölték meg. Amikor a dajka oda kellett, hogy adja a császár hatodik fiát a kivégzésre, ő nagylelkűen együttérzett a szerencsétlen császár és gyerekei sorsával, és abban a pillanatban elhatározta, hogy megóvja, és életben hagyja a császár legfiatalabb fiát. Ezért amikor követelték kebléről a császár fiát, ő alávetette saját fiát, és így a dajka fiát ölték meg. Majd végül Mauricius császárt is lekaszabolták. Mauricius császár legfiatalabb fia felnőtt, és a dajkát saját édesanyjának tekintette. Amikor viszont a dajka felfedte előtte a titkot, ő nagyon komollyá vált és elhagyta az e világi életet, elvonult a Sínai-hegyre, ahol szerzetesi fogadalmat tett és Istennek szentelte magát, hogy ezzel a tettével megszentelje azt az ártatlan kisdedet, akit helyette vetettek a halálba.

2021. december 18., szombat

Szent Jakab dicsőíti Istent


    Amikor Szent Jakabnak a hóhér levágta a hüvelykujját a jobb kezén, ő ezt mondta: a szőlővesszőt is így metszik, hogy azon idővel hajtás nőjön. A második ujja levágásakor, mondta: fogadd el, Uram, Saját ültetvényed második ágát is. A harmadik ujjának levágásakor, mondta: áldom az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. A negyedik ujjának levágásakor, mondta: Te, aki elfogadod a dicséretet a négy állattól, fogadd el a negyedik ujj szenvedését is. Az ötödik ujjának levágásakor, mondta: teljesüljön örömöm, mint az öt bölcs leány házassága. A hatodik ujjának levágásakor, mondta: hála Neked Uram, aki a hatodik órában széttártad a Kereszten a tisztaságos Kezeidet, és méltóvá tettél, hogy áldozatul nyújtsam Neked a hatodik ujjamat. A hetedik ujjának levágásakor, mondta: hasonlóan Dávidhoz, aki Téged naponta hétszer dicsőített, úgy dicsőítelek én is Téged ma, az érted levágott hét ujjammal. A nyolcadik ujjának levágásakor, mondta: Uram, Téged a nyolcadik napon metéltek körül. A kilencedik ujjának levágásakor azt mondta: Te a kilencedik órában adtad át Lelkedet az Atyádnak, Krisztusom, én is Neked hálával ajánlom fel a kilencedik ujjam szenvedését. A tizedik ujjának levágásakor pedig ezt mondta: tízhúros hárfán énekelek Neked, Istenem, és köszönöm Neked, hogy méltattál eltűrni a tíz ujjam levágását a két kezemen, a tíz parancsért, amely a két kőtáblára volt felírva. – Óh, csodálatos hit és szeretet! Óh, milyen hősi lélek élt Krisztus harcosában!

2021. december 17., péntek

A filozófiától a kereszténységig

 

    Sok tanult pogány csatlakozott Kriszus Egyházához és megkeresztelkedett, csak azért, mert Krisztus Egyháza hirdeti az örök életet, mint bizonyított tényt, nem pedig mint valami emberi értelem előérzetét. Római Szent Kelemen kitanulta az egész görög filozófiát, és lelke mégis üres, elégtelen maradt. Mint 24 éves fiatalember, ő teljes lelkével vágyódott arra, hogy megtudja, van-e ezen az életen kívül más és jobb élet? A filozófia erre a válaszra csak különböző emberek véleményét adta, de semmilyen valós bizonyítékot. Ő bánkódott az elvesztett szülei és testvérei után és szüntelenül tépelődött azon a kérdésen, vajon találkozik-e velük valamilyen másik életben. A mindent látó Isten útbaigazította lépteit, úgy, hogy ő találkozott egy emberrel, aki szólt neki a keresztényekről és hitükről a síron túli életről. Ez olyan ösztönző hatással volt a fiatal Kelemenre, hogy mindjárt elindult Rómából Júdeába, hogy ott, a keresztény hit bölcsőjében, megbízható tudást szerezzen a síron túli életről. Amikor meghallotta Péter apostol prédikálását, amely teljes egészében azon alapult, hogy Krisztus feltámadt a halottakból, Kelemen elutasította az összes filozófusi találgatást és szívébe fogadta Krisztus hitét, megkeresztelkedett és teljesen átadta magát szolgálatra az Isten Egyházának. Ahogy akkor, úgy most is: aki erősen hisz a feltámadt Krisztusban és megbizonyosodott a síron túli életről és ítéletről, az könnyen dönti el, hogy kifizeti a belépőt abba az életbe, vagyis teljesíti Isten minden parancsát.

2021. december 16., csütörtök

Jézus elítéli eretnek Áriuszt



    Alexandriai Szent Péterről mondják, hogy sohasem ült a pátriárkai trónusra a templomban, hanem vagy állt vagy pedig ült a trónus előtti lépcsőn. Amikor a hívők méltatlankodni kezdtek emiatt, hogy az ő főérsekük nem ül a helyén, ő ezt válaszolta: „Minden alkalommal, amikor megközelítem a trónust, valamilyen égi fényt és erőt látok rajta, azért nem merészkedem oda fölmennni és leülni.” Ezen a látomásán kívül Péternek volt egy másik is, még csodálatosabb. Amikor börtönben volt az istentelen eretnek Áriusz képmutatóan úgy tett, mintha bánná a bűneit az eretnek tanításai miatt. Üzente Péternek, hogy megtagadta az eretnekségét és ezért kérte, hogy újra fogadják be az Egyházba. Nos, Áriusz ezt csak azért tette, mert gondolta, hogy Pétert kivégzik, és akkor megragadja a pátriárka trónusát, amelyről utána terjesztheti és megerősítheti az eretnek tanítását. Még mielőtt Péter bármilyen választ adott volna neki, imádkozott Istenhez a börtönben. Imádsága közben különleges fény árasztotta el a börtön helyiségét és megjelent neki az Úr Jézus, mint tizenkétéves gyermek, a Naptól is erősebben ragyogva, úgy, hogy nem lehetett ránézni. Az Úr, fehér hosszú ruhában volt, amely elölről fentről leig szét volt tépve. És az Úr kezeivel szorongatta magán a ruhát, mintha el akarná takarni a mezítelen testét. Látva ezt, Szent Pétert nagy félelem és rémület töltötte el, majd fölkiáltott: „Üdvözítőm, ki szakította szét a ruhádat?” Válaszolt neki az Úr: „Az esztelen Áriusz. Ő szakította szét, mert elválasztotta Tőlem az embereimet, amelyeket Saját véremmel szereztem meg. Nos, vigyázz, nehogy befogadd őt az egyházi közösségbe, mert álnok és ördögi gondolatai vannak neki ellenem és az embereim ellen.” Amikor meghallotta ezt Szent Péter, válaszolt Achiliásznak és Alekszandarnak, saját papjainak, hogy ő nem tudja elfogadni Áriusz kérését, mert az hamis és álnok. És a szent megátkozta Áriuszt mindkét világban. És még megjövendölte, hogy őutána először Achiliász fog pátriárka lenni, utána pedig Alekszandar. És úgy is történt.

2021. december 15., szerda

Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben (Mt 6,20)


    Varlaam sztarec elbeszélése Jozafátnak. Egy városban a lakosok között az volt a szokás, hogy idegen embert választottak császárnak, aki nem tudta az ő törvényüket és szokásukat. Amikor császárrá avatták, felruházták őt gyönyörű öltözettel, bőségesen etették különféle ételekkel és ellátták mindenféle kényelemmel. De mihelyt lejárt volna az egy év, megóvták tőle a császárságot, elvették tőle az összes kincsét, levetkőztették és teljesen mezítelenül elűzték egy távoli szigetre, ahol nem volt sem kenyere, sem fedele a feje fölött, sem barátja és ahol nincstelenség közepette megalázóan fejezte be az életét. Akkor annak a városnak a lakosai másik császárt választanak, megint idegent és ismét csak egy évre; utána a harmadikat, a negyediket, az ötödiket és így sorban. Nos, megtörtént egyszer, hogy egy nagyon bölcs és óvatos embert választottak. Az megtudta a szolgáitól, hogy mi történik a császárokkal abban a városban az év végén, és ezért az egész év folyamán ő buzgóan gyújtötte az ételt és a kincset és naponta küldte azt arra a szigetre. Amikor letelt az egy év, levetkőztették és elűzték arra a szigetre, ott nagy mennyiségű élelmiszer, ezüst, arany és drágakő várta, így folytatta ott az életét, még jobbat, mint abban a városban. Értelmezés: a város ezt a világot jelképezi; a lakosok a gonosz szellemeket; a balga és a bölcs császárok az embereket; a balga emberek ebben az életben csak az élvezetekre gondolnak és örökké tartónak tekintenek rájuk, nos, a halál azt mindet megszakítja, és ők mezítelenül minden jótett nélkül mennek a pokolba; a bölcsek pedig sok jótettet cselekszenek, és mint kincset küldik a jótetteket maguk előtt a túlvilágra. Haláluk után a jó emberek – bölcs császárok – a túlvilágra mennek, ahol várja őket a felhalmozott gazdagságuk, és ahol ők császárkodhatnak még nagyobb pompában és gyönyörben, mint ahogy azt a Földön tették. 

2021. december 14., kedd

Semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna (Lk 12,2)


    Isten azért engedi a nyomort az igazakra, hogy minél jobban megdicsőítse őket. Mert a nyomor legyőzése hirdeti legjobban az Isten dicsőségét és egyben az igaz ember dicsőségét is. Akragantói Szent Gergely mindenben igaz volt és mindenben Istennek kedvében járt. Nos, Isten megengedte, hogy nyomorba kerüljön, hasonló nyomorba, mint amilyenbe Szent Atanáz és Szent Makariosz. Ugyanis két pap, Szabin és Kreszcensz, akiknek Gergely sok jót tett, nem tudták sehogy sem elviselni Gergely jótetteit. Mert ilyen a bűnös szenvedély tulajdonsága, hogy sehogy sem tudja elviselni a jótettet. Szabin és Kreszcensz ezért fölkerestek egy kéjnőt és lefizették, hogy megrágalmazza Gergelyt, mintha neki viszonya lett volna vele. Egy alkalommal amikor Gergely a templomban volt, az a nő elbújt a hálószobájába, és amikor Gergely megérkezett a néppel a templomból, az asszony megjelent az ő szobájából. Akkor az a két pap elkezdett kiabálni Gergelyre, mint parázna emberre. Gergely higgadt maradt és készen állt mindenféle szenvedésre. Fogdába zárták és elvezették Rómába. A pápa hitt a rágalmazóknak, és két és fél évig fogdában tartotta Gergelyt per és ítélet nélkül. Végül összehívták a zsinatot, amelyen dönteni kellet Gergely ügyében. Nos, mielőtt az emberek ítéletet hoztak volna, Isten ítélkezett. Az az asszony megőrült és úgy vezették el a zsinatra. Őrültként nem tudott semmire sem válaszolni. Csodatevő Gergely imát mondott Istennek az asszonyért, és az meggyógyult, mert a gonosz szellem távozott belőle. És ő könnyek között tanúbizonyságot tett arról, hogy lefizették azért, hogy megrágalmazza az Isten emberét. És hogy mindjárt a rágalmazás után megszállta a gonosz szellem és hatalmában tartotta. Szabinnak, Kreszcensznek és a többi rágalmazónak – számra több mint 100-nak – egyszerre csak az arcuk fekete lett mint a korom. És a rágalmazók száműzetéssel lettek megbüntetve. Szent Gergelyt visszajuttatták saját egyházmegyéjébe, ahol hatalmas ünnepéllyel fogadta őt a lakosság.

2021. december 13., hétfő

Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent (Mt 5,8)

 


    Hiábavaló az összes fáradozás a tanulásban, hogyha azt nem kíséri fáradozás a tiszta hit és tiszta élet iránt. A mennyei világ nem a tanultnak nyilatkoztatik ki, hanem a tisztának. Amikor a házasság első éjszakáján Szent Ceciliát bevezette férje Valeriánus a hálószobába, ő mondta a férjének: „Akarok mondani neked egy titkot: itt van velem Isten szent angyala, a szüzességem őrzője, akit te nem látsz; ő készen áll megvédeni engem, az ő szolgáját, az erőszaktól; hogyha csak hozzám érsz, ő megöl téged.” Hallva ezt Valeriánus, kezdte kérni Ceciliát, hogy mutassa meg neki az angyalt, hogy ő is lássa. Válaszolt neki a szűz: „te olyan ember vagy, aki nem ismeri az igaz Istent és nem láthatod Isten angyalát, ameddig nem tisztulsz meg a hitetlenség szennyétől.” Amikor Valeriánus megkeresztelkedett, meglátta az angyalt, hatalmas fényben és kimondhatatlan gyönyörűségben. Úgyszintén Tibor, Valeriánus testvére, amikor megkeresztelkedett és tisztátalan életét tisztára változtatta, látta a szent angyalokat és beszélgetett is velük. Úgyszintén Makszim, a szenvedőtársuk, amikor lefejezték ezt a két testvért, nagy esküvel megesküdött a hóhérok és a körülöttük álló nép előtt, mondván: „Látom Isten angyalait, akik mint a Nap ragyognak, és magukhoz veszik a vértanúk testéből a lelküket, mint valami gyönyörű szüzeket a hálószobából, és hogy nagy dicsőséggel vezetik őket az egekbe.” Nos, azt amit ő látott, nem látták és nem is láthatták a hitetlenek és a tisztátalanok.

2021. december 12., vasárnap

Nem kell firtatni Isten ítéleteit


    Engedelmeskedj az Isten akaratának és ne firtasd túlzottan Isten ítéleteit, mert megőrülhetsz. Mert Isten ítéletei számtalanok és kifürkészhetetlenek. Egy sivatagban élő szerzetes, azt gondolva magáról, hogy elérte a tökéletességet, imádkozott Istenhez, hogy többek között nyilatkoztassa ki neki az Ő különböző ítéleteit az ember életében. Isten erre olyan gondolatot adott az elméjébe, hogy menjen messzire egy öreg lelkészhez és tőle kérje a választ. Amikor a szerzetes már úton volt, csatlakozott hozzá Isten angyala emberi alakban, és mondta neki, ő is menne ahhoz az öreg lelkészhez. Utazva így együtt, lepihentek egy istenszerető embernél, aki szépen vendégül látta őket, adott nekik enni ezüst tányérból. Amikor ettek, az angyal elvette a tányért és a tengerbe dobta. A szerzetesnek ez furcsa volt és rosszul esett, de nem szólt semmit. Másnap, szintén lepihentek egy vendégszerető embernél, aki szeretettel fogadta és szívélyesen megvendégelte őket. Amikor már indulni akartak, kivezette az az ember az egyetlen fiát, hogy az utasok áldást adjonak neki. Az Isten angyala pedig torkon kapta a gyereket és megfojtotta. A szerzetes dühös lett és megkérdezte az angyalt, ki ő, és miért tesz ilyen gaztetteket? Válaszolt neki szelíden az angyal: az az első ember, mindenben Isten kedve szerint járt el és semmi nincs a házában, amit igazságtalanul szerzett volna, azon az ezüsttányéron kívül. Az Isten ítelete szerint dobtam el azt a lopott tányért, hogy az az ember mindenben igaz legyen Isten előtt. Az a másik ember is Isten kedvében járt és nincs semmi az otthonában, ami bosszantaná Istent, a fián kívül, aki ha felnőtt volna, nagy gonosztevő és démonok lakóhelye lett volna. Azért, az Isten ítélete szerint folytottam meg azt a gyereket, hogy még idejében megmentsem lelkét az apja jóságáért, és hogy megóvjam apját a sok szenvedéstől. Tehát ilyenek, rejtélyesek és kifürkészhetetlenek az Isten ítéletei. És te, öreg, menj a saját celládba és ne fáradozz hiábavaló dolgokon, fürkészve azt, ami az egyetlen Isten hatalmában van.

2021. december 11., szombat

Aranyszájú Szent János és Pál apostol


 

    Senki sem értelmezte Pál apostol leveleit a halandók közül nagyobb szeretettel és nagyobb mélységgel, mint Aranyszájú Szent János. Ha maga Szent Pál értelmezte volna saját szövegeit, nem tette volna azt jobban. És nézd, a történelem azt mondja számunkra, hogy maga Pál értelmezte saját magát az Aranyszájú tollán és elméjén keresztül. Amikor Szent Proklosz az aranyszájú pátriárkánál inas volt, az volt a feladata, hogy bejelentse a látogatókat. Bizonyos főurat megrágalmaztak Arcadius császárnál és a császár elzavarta őt a palotából. Az a főúr, eljött segítséget kérni Szent Aranyszájútól, hogy legyen a pártfogója a császár előtt. Proklosz be akarta őt jelenteni a pátriárkához, de benézve a félig nyitott ajtón, látott ott egy embert, ahogy meghajolva áll a pátriárka fölött és valamit suttog a fülébe, a pátriárka pedig írt. És ez így elhúzodott egészen hajnalig. Proklosz akkor mondta a főúrnak, hogy jöjjön el másnap este. Csodálkozott azon, ki lehetett az az ember a pátriárkánál és hogyan mehetett be a pátriárka szobájába bejelentkezés nélkül. A következő éjszakán ugyanez történt, Proklosz még nagyobb csodálkozására. A harmadik éjszakán ismét. Prokloszt ekkor még nagyobb csodálkozás töltötte el. Majd amikor Aranyszájú megkérdezte tőle, hogy nem jött-e egy bizonyos főúr, Proklosz válaszolt neki, hogy már három éjszakát várt, hogy bemehessen, de nem merte őt bejelenteni, egy idős, kopasz, idegen ember miatt, aki három éjszákán keresztül valamit suttogott a pátriárka fülébe. Aranyszájú meglepődve mondta, hogy ő nem emlékszik, hogy bárki is bement volna hozzá az utolsó három éjszakán. És amikor megkérdezte az inasát, hogyan nézett ki az az idegen ember, Proklosz rámutatott Szent Pál apostol ikonjára és azt mondta, ugyanígy nézett ki. Az tehát maga Pál apostol volt, aki irányította saját legnagyobb értelmezőjének az elméjét és a tollát.

2021. december 10., péntek

Varlaam példabeszéde az életről

 


    Varlaam sztarec elbeszélése Jozafátnak. Egy ember menekült egy ijesztő egyszarvú elől. Menekülés közben beleesett egy gödörbe, ahol megkapaszkodott egy fa tetején. Amikor már azt gondolta, hogy túl van a veszélyen, lefelé nézve látott két egeret, egy fehéret és egy feketét, akik felváltva, de folyamatosan rágták a fa gyökerét, hogy kidöntsék a fát. Még lejjebb nézve látott egy nagy félelmetes kígyót, amely tátott szájjal várta, hogy bekapja az embert, amikor a fa kidől. És még négy kisebb mérgeskígyót látott közvetlenül a lábai mellett. Feljebb tekintve látott az ember az ágakon egy kevés mézet és elfeledkezett az összes veszélyről, amely körülvette, és odanyújtotta kezeit, hogy elérje azt a kis élvezetet a fán. A példabeszéd értelmezése: az egyszarvú a halált jelképezi, amely Ádámtól a mai napig üldöz minden embert, hogy az embert a halálba vigye; gödör, teli minden veszéllyel, ez a világ; a fa – az életünk útja ebben az életben; a fehér és a fekete egér – nappalok és éjszakák, amelyek sorban váltják egymást és életünket egyre rövidebbé teszik; nagy félelmetes kígyó – a pokol; a négy mérges kígyó – négy őselem, amelyből fel van építve az ember teste; kevés méz a fa ágain – a kis élvezet, amelyet ez az élet nyújt az embernek. Óh, hogyha az emberek nem esnének bódulatba e semmis élvezet miatt, és nem feledkeznének meg a borzasztó veszélyekről, amelyek körülveszik és vonszolják őket a végtelen pusztulásba!

2021. december 9., csütörtök

Az Isten parancsainak teljesítésében hatalmas erő rejlik

 


    Aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is (Mt 5,39), parancsolta az Úr. Ez a legrövidebb és legvilágosabb kifejezés az alázatosság tudományáról. Semmitől sem rettegnek úgy a gonosz démonok, mint attól az embertől, aki alázatosan teljesíti az Úr parancsait. Volt Alexandriában bizonyos gazdag főúr, akinek fiatal lányát gonosz szellem szállta meg, ezért a lánya megőrült. Mondta valaki a kétségbeesett apának, hogy lányát senki sem tudja meggyógyítani a pusztai szerzeteseken kívül, akik a sivatagban élnek és néha-néha eljönnek Alexandriába a saját kézimunkáik, kosaraik eladása miatt. Nos, közülük senki sem akar majd bejönni a gazdag főúr házába, hogyha megmondják nekik, hogy miért vannak hívatva. Hanem az lenne a legjobb, ha ön venne tőlük kosarakat és elhívná őket a házába, hogy azokat kifizesse. Ezért, amikor bejönnek a házba, kérje meg őket, hogy imádkozzanak Istenhez a ház minden tagjáért, és így Isten hátha megsegíti és meggyógyítja a megőrült lányt. Megfogadva az apa a tanácsot, elment egy napon a vásárba, és megtalálta Szent Makariosz egyik tanítványát, ahogy árulta a kosarakat. Gyorsan megvette a kosarakat és elhívta a szerzetest a saját házába, hogy kifizesse azokat. Amikor a szerzetes belépett a házba, az őrült lány váratlanul kiugrott a szerzetes elé és erősen arcon vágta őt egyik oldalról. A szerzetes szó nélkül gyorsan odafordította az arcának másik oldalát. Ekkor a gonosz szellem keservesen fölkiáltott és elmenekült a lányból. Ezután a lány teljesen megnyugodott és értelmes lett. Amikor a szerzetes visszatért a sivatagba, elmesélte a sztareceknek, hogy mi történt. Ők ott mindnyájan dicséretet mondtak Istennek, mert ilyen hatalmas erőt ajándékozott annak, aki teljesíti az Ő parancsait.

2021. december 8., szerda

Szent Gergely és a parázna nő


 Hadd mutassák meg a következő példák Szent Gergely életéből, hogyan oltalmazza és menti ki Isten az igazat a szerencsétlenségből. Már amikor Szent Gergely a bölcsészeti karon tanult Alexadriában vigyázott a lelki és a testi tisztaságára, és meg is őrizte azt élete végéig. Abban ő kivétel volt az akkori kicsapongó fiatalok köreiből. Ez barátaiban irigységet és gyűlöletet váltott ki. Hogy megalázzák Gergelyt, találtak egy parázna nőt és elküldték hozzá, hogy véghez vigye a gonosz elképzelésüket. Egy alkalommal, amikor Gergely a legismertebb tanítókkal és filozófusokkal állt a városi téren, odajött hozzá az a parázna nő és kiabálva kérte Gergelytől, hogy fizesse ki neki azt, amivel állítólag adós maradt a vele elkövetett erkölcstelen viszonya után. Hallván ezt a jelenlévők, egyesek megbotránkoztak, mások pedig haragra gerjedtek a szemérmetlen nőre és kergetni kezdték onnan. De ő még nagyobb hangon kezdett kiabálni és kérte a pénzt. Az ártatlan Gergely elpirult, minthogy elpirulna minden ártatlan teremtmény a durva rágalmazás miatt, de nem mutatott sem haragot, sem utálatot, hanem mondta egyik barátjának, aki mellette állt, hogy adjon neki annyit amennyit kér, csakhogy minél előbb távozzon el onnan. A barát meghallgatta a barátját és odaadta a nőnek a kért pénzt. De ahogy ez megtörtént, Isten megengedte a gonosz szellemnek, hogy a nőre zúduljon, és a nő mindjárt a földre borult és elkezdett görcsölni és rángatózni, a fogait csikorgatni és tajtékozni. Ezt látván mindannyian megrémültek. Szent Gergely pedig, ártatlan bárányként imádkozni kezdett Istenhez az asszonyért, és az asszony megyógyult és fölkelt. És így megalázás helyett, Gergely még nagyobb dicsőségben részesült. Másik példa: amikor a keresztényeket kegyetlenül üldözték, Szent Gergely tanácsolta a keresztényeknek, hogy rejtőzködjenek el, ő maga is diákónusával menedékbe ment egy hegyre. De a császári katonák látták őket és utánuk mentek. Amikor már teljesen közel voltak hozzájuk, Gergely segítségért imádkozott Istennek, és Isten egyszercsak láthatatlanná tette őket az üldözőik számára. Hiába forogtak a katonák a közelükben, nem tudták meglátni őket és végül hazamentek.

2021. december 7., kedd

A szüntelen imádkozásról


    Az Úr parancsa a szüntelen imádkozásról (Lk 18,1) csak a szerzetesekre vonatkozik vagy minden keresztényre? Hogyha csak a szerzetesekre vonatkozna, Pál apostol nem írná a thesszaloniki keresztényeknek: Szüntelenül imádkozzatok! (1 Tessz 5,17). Az apostol tehát szóról-szóra megismétli az Úr parancsát és kinyilatkoztatja azt minden kereszténynek, megkülönböztetés nélkül, hogy szerztetes-e valaki vagy sem. Amikor Palamasz Szent Gergely aszkéta életet élt egy kolostorban Veria városban, mint szerzetes pap, ott volt egy ismert aszkéta is, Jób nevezetű sztarec, akit mindenki tisztelt. Megtörtént egy alkalommal, hogy Szent Gergely, Jób sztarec jelenlétében, idézve az apostol szavait, azt állította, hogy a szüntelen ima minden keresztény kötelessége, nem csak a szerzeteseké. Jób sztarec pedig erre azt válaszolta, hogy a szüntelen ima csak a szerzetesek kötelessége, nem pedig minden keresztényé. Gergely mint fiatalabb, meghátrált, nem akart vitatkozni, hanem hallgatva távozott. Amikor Jób visszatért a cellájába és imádkozni kezdett, megjelent neki Isten angyala, nagy mennyei dicsőségben, és mondta neki: „Ne kételkedj öreg, Gergely igaz szavaiban; ő helyesen mondta; és arról te is úgy ítélkezz és másoknak úgy add át.” Így tehát az apostol és az angyal is, megerősítették a parancsot, hogy minden keresztény köteles szüntelenül imádkozni. Hogyha nem szüntelenül a templomban, akkor szüntelenül minden helyen és minden időben, belül a szívünkben. Mert ha Isten egy pillanatra sem fárad ki, hogy jóval ellásson minket, hogyan fáradhatunk akkor ki mi, hálát adva Neki azokért a jóságokért? Amikor Ő szüntelenül ránk gondol, miért ne gondoljunk mi is szüntelenül Őrá?

2021. december 6., hétfő

Isten az igazzal van, nem pedig a hatalmassal

 


    Isten leggyakrabban azoknak ad győzelmet a háborúban, akik a béke érdekében cselekszenek. Az első példa erre Justinianus császár volt, a másik pedig Decsanszki Szent István király. Édesapja, Milutin király halála után István levette szemeiről a kendőt és örömmel nevezték ki őt királlyá az uradalom és a nép is. Nos, Konstantin, Szimonída fia és egyben István öccse az apai ágról, haderőt indított István ellen. Akkor István ezt írta neki: „Te hallottad mi történt velem (ui. hogyan nyertem vissza látásomat) Isten gondviselése által, aki mindent jóra fordít. Isten kegyelme által megörököltem a szülői trónust, hogy istenfélelemmel és igazsággal uralkodjak a nép fölött, az őseink példaképére. Állj el a szándékodtól és gyere, találkozzunk egymással; fogadd el a második helyet az országban, mint második fiú, és ne kelj fel idegenekkel saját hazád ellen; a mi terjedelmes országunk elég nekem is meg neked is. Én nem vagyok Káin, testvérgyilkos, hanem barátja a testvérszerető Józsefnek. Ennek az utóbbinak szavaival én is mondom neked: én Isten embere vagyok; ti terveztétek nekem a rosszat, Isten pedig azt jóra fordította.” Ezt írta a szent király. Nos, Konstantin nem engedelmeskedett. És vereséget szenvedett az összecsapásban Istvántól. Így volt legyőzve II. István Ulászló is, Dragutin fia, a második trónkövetelő a szerb trónusra! De legrosszabbul III. Mihály járt, a bolgár cár. Neki István ezt írta: „Értsd meg a keresztény szeretetet, csillapítsd a dühödet, engedd, hogy szeretet legyen köztünk, amilyen a szüleink között is volt. Hagyd abba a keresztény vér ontását! Fordítsd fegyveredet Krisztus nevének ellenségei ellen, ne pedig a keresztényekre. Emlékezzél meg arról, hogy milyen nagy felelőséggel jár az ártatlan vér kiontása! Tudd még azt is, hogy aki elragadja másnak tulajdonát, elveszíti a sajátját is.” Mihály kigúnyolta e szent király levelét és vereséget szenvedett a velbuzsdi csatában. „Isten az igazzal van, nem pedig a hatalmassal.”

2021. december 5., vasárnap

Palamasz Szent Gergely látomásai

 


    Palamasz Szent Gergely sokat tanult az égi kinyilatkoztatásokból. Amikor három évet eltöltött vallási tárgyak tanulmányozásával egy cellában a szent Lavrában, ki kellett mennie az emberek közé, hogy az összegyűjtött tudást és tapasztalatot megossza az emberekkel. Ezt Isten egy különleges látomással adta neki tudomásul. Egy napon, mint félálomban, látta Gergely saját magát, hogy a kezében tart egy edényt teli tejjel. Az annyira tele volt, hogy már kicsordult és borrá változott át, amely folyt ki az edény szélén, a kezére és a ruhájára. Akkor megjelent neki egy fiatalember ragyogó fényben és azt mondta neki: „Miért nem adnál másnak is abból a csodálatos italból, amelyet íly figyelmetlenül pazarolsz? Vagy nem tudod, hogy az Isten kegyelmének ajándéka?” Erre Gergely válaszolt: „De ha manapság nincs senki, aki érezné ennek az italnak a hiányát – kinek adni belőle? Akkor a fiatalember így szólt: ha van, ha nincs, ki szomjazna ilyen italra, te köteles vagy leróni a tartozásodat, nem pedig elhanyagolni Isten ajándékát. A tejet Gergely úgy értelmezte, mint egyszerű tanácsot adni az erkölcsi életről és magaviseletről a nép tömegének, a bort pedig mint tudományt a hittételekkel kapcsolatban. Egy másik alkalommal Gergely elzárkózott egy kolostorban és ott írta a saját művét, Alapelvek az ortodox hitről. Nagy Szent Antal ünnepének alkalmából meghívták őt virrasztásra a szerzetesek, de ő maradt a cellájában, folytatva a saját tevékenységét. Az összes szerzettárs elment a templomba. Egyszercsak megjelent neki Szent Antal és azt mondta neki: „Jó és tökéletes a szemlélődés a vallási tárgyakról, de néha szükség van társalogni is a testvérséggel.” Meggyőződve e kinyilatkoztatás által Gergely mindjárt útját vette a templomba a többi szerzetes örömére.

2021. december 4., szombat

Aranyszájú Szent János tartózkodási helyéről


 

    A büntetés és a jutalom! Mindkettő Isten kezében van. Minthogy a földi élet, csak árnyéka az igazi életnek a mennyben, úgy a büntetés és a jutalom, itt a Földön, csak árnyéka az igazi büntetésnek és a jutalomnak az örökkévalóságban. Isten szentjének, Aranyszájúnak a fő üldözői Teofil alekszandriai pátriárka és Eudoxia császárnő volt. Aranyszájú kínhalála után mindkettőjüket kegyetlen büntetés érte. Nos: Teofil megőrült, Eudoxia császárnőt pedig Arcadius császár elzavarta a palotából. Eudoxia  rövid idő után gyógyíthatatlan betegséget kapott, a testén sebek nyíltak meg és kukacok seregei jelentek meg bennük. Olyan bűz áradt belőle, hogy az embernek sem volt könnyű az utcán a háza előtt elmenni. Az orvosok felhasználták a legjobb illatszereket és füstölőket, hogy valamennyire csökkentsék a bűzt a becstelen császárnőből, de kevés sikerrel jártak. Végül a császárnő bűzben és szenvedésben halt meg. De a halála után is sújtotta őt az Isten keze. Koporsója a testével 34 éven keresztül éjjel-nappal rázkódott mindaddig, amíg Theodosius császár nem vitte át Szent Aranyszájú ereklyéit Konstantinápolyba. És mi történt Aranyszájúval a halála után? Jutalom, amilyet csak Isten ajándékozhat. Adelt, arábia püspöke, aki saját házába fogadta be az elűzött Aranyszájút Kukuzban, Aranyszájú halála után kérte Istent, hogy mutassa meg neki, hova került János lelke. Egy alkalommal Adelt, imádkozás közben elragadtatásba került, és látott egy fényességben ragyogó ifjút aki vezette őt az égben, és mutogatta neki sorban a főpapokat, pásztorokat és az egyházi tanítókat, mindenkit név szerint szólítva. De Jánost ott nem látta. És vezetve őt Isten angyala a mennyország kijárata felé, Adelt szomorú volt. Amikor az angyal megkérdezte, mi az oka a szomorúságának, Adelt válaszolt, sajnálom, hogy nem láttam a szeretett tanítómat, Aranyszájú Jánost. Válaszolt neki az angyal: „őt nem láthatja az ember, ameddig testben van, mivel ő Isten trónjánál van, együtt a kerubokkal és szeráfokkal.

2021. december 3., péntek

Értesülés a halálról

 


    Sok szent férfinak és nőnek előre ki volt nyilatkoztatva, hogy mikor halnak meg és változik meg az életük. Ez nagy égi ajándék. Nos, nem várva ezt az ajándékot, nekünk méltatlanoknak, mindennap bűnbánattal kell készülni a végkimenetelre. Az emberektől meg is lehet menekülni, de Istentől soha. Amikor Alamizsnás Szent János menekült Egyiptomból a perzsáktól, megjelent neki a hajón egy fényben ragyogó férfi arany jogarral a kezében, és azt mondta neki: „A királyok Királya hív téged Magához”. János megértette ezeket a szavakat és elkezdett készülődni a halálra, amely nemsokára be is következett. Decsanszki Szent István királynak többször is megjelent a számára kedves Szent Miklós, ahogy halála előtt is és azt mondta: „István, készülj fel a kimeneteledre, nemsokára az Úr elé fogsz állni”. Könyörület szempotjából ez a két szent igen hasonló volt. A mérhetetlen kinccsel, amellyel János rendelkezett, alexandriai pátriárkaként, a halála idejére csak egyharmad dénárja maradt, és megparancsolta, hogy azt is adják oda a szegényeknek. Amikor pedig Decsanszki a Pantokrator kolostorban volt Konstantinápolyban, és titokban küldött neki bizonyos kegyes szerb főúr nagyobb mennyiségű pénzt, így válaszolt neki: „Köszönöm a jó úrnak a szeretetet, válaszolt István az adomány átadójának, de nagyobb örömet fog nekem szerezni, hogyha a pénzt amit nekem szánt, szétosztja a szegényeknek.”

2021. december 2., csütörtök

István Decsanszki szerb királyról

 


    Ha valaha ült e földi császárság trónján szent császár, akkor az István Decsanszki király volt. A görögök, akik egyébként a szláv népességet barbárnak tekintették, gyönyörködtek Szent István csodálatos lelkén, mint legritkább csodán abban az időben. Amikor Kantakuzénosz császár Milutinhoz küldte Pantokrator kolostor igumenjét valamilyen állami ügy kapcsán, többek között érdeklődött Milutin király fiáról, Istvánról is. A második Jóbról kérdezel, király? mondja neki az igumen, legyél meggyőződve, hogy az ő szegénysége túlszárnyalja a te királyságodat.” A görög császár eleinte kegyetlenül bánt a vak Istvánnal: először bezárta őt a palota egyik helyiségébe és megtiltotta, hogy bárki is meglátogathassa; utána pedig átadta a Pantokrator kolostorba azzal, hogy ott a nehéz szerzetesi aszkéta életben legyengüljön és tönkremenjen. De boldog Istvánt Isten oltalmazta, és mint legjobb szerzetes, úgy viselte el ő a böjt és az imádság jótéteményeit. Egész Konstantinápoly kezdett beszélni az ő bölcsességéről. És a császár elkezdte őt tisztelni és gyakran tanácsokat is kért tőle. Így például István hozzájárult, hogy lerombolódjon a híres Varlaami eretnekség, amely ellen harcolt Palamasz Szent Gergely. Varlaam abban az időben Konstantinápolyban tartózkodott és ügyes fondorlattal sikerült neki a maga oldalára állítani sok egyházi elöljárót és főnemest a császári palotából. A császár tanácstalanságában magához hívta Istvánt, és megkérdezte, mit tegyen Varlaammal? Bölcs István a zsoltáros szavaival válaszolt: megutáltam Uram, azokat, akik téged utálnak! És még azt is mondta: „A veszélyes embereket ki kell űzni a társadalomból.” Hallva ezt Kantakuzénosz császár, midjárt kíméletlenül kiűzte Varlaamot a székvárosból.

2021. december 1., szerda

Szent Mihály és Szent Gábriel arkangyal csodája


    Isten különleges gondviselésének útjai megmutatkoztak egy igazán csodálatos eseményben a Dohiári kolostorban, boldog Neofit, Szent Eutim unokaöccsének idejében. Szent Eutim halála után, Neofit elkezdte építeni az új és nagyobb templomot a csodatevő Szent Miklós tiszteletére. Amikor elfogytak az eszközei, ő elkezdett imádkozni Istenhez segítségért, amire válaszul Isten csodálatos módon segítette meg őt. A Dohiári kolostorral szemben fekszik a Longosz félsziget. Azon a szigeten Neofitnak volt egy kisebb kolostora, amelynek közelében volt egy kőből faragott szobor, ami emberi alakot ábrázolt. Ez a felirat állt rajta: „Aki engem fejen üt, sok aranyat fog találni.” Sokan ütögették a szobor fejét, de semmit sem találtak. Neofit elküldte engedelmes Vazult, hogy intézzen el valamilyen kolostori ügyet. Vazul egy napon a szobor előtt állt és csodálkozott a titokzatos feliraton. Ahogy megvirradt és megjelent a nap; a szobor nyugatra vetette árnyékát. Vazul elvett egy követ és megütötte a szobor árnyékának fejét, ott elkezdett ásni és talált egy üstöt teli aranypénzzel. Mindjárt elfutott és szólt Neofit igumennek. Az igumen kiválasztott három tisztes szerzetest, hogy menjenek Vazullal a kolostori kis hajóval és hozzák el az aranyat. Elmentek tehát ezek a szerzetesek, felpakolták az aranyat a kis hajóra és visszafordultak. Nos, amikor a tengeren voltak, az ördög a fejükbe erőltette a gondolatot, hogy ragadják magukhoz azt az aranyat. És az a három tisztes szerzetes, az ördög által rábeszélve, kötéllel megkötözték Vazult, követ akasztottak a nyakára és a tengerbe dobták. Amikor Vazul a tenger fenekére ért, megjelent neki Mihály és Gábriel arkangyal, mint két fénylő fiatalember, magához vették és átvitték őt a Dohiári templomba, amely zárva volt, de mégis a templomon belül a Királyi Ajtó elé tették le. Másnap, amikor a szerzetesek bementek a templomba, rábukkantak Vazulra, ahogy megkötözve fekszik az Oltár előtt. Az igumen kikérdezte őt, és megtudta a csodálatos eseményt, amely vele történt. Erre megérkezett a három szerzetes is, akik mikor meglátták Vazult élve, úgy érezték magukat, mintha villámcsapás érte volna őket. Az igumen méltón megbüntette őket, az aranyat pedig elvette tőlük és befejezte a templomot, de nem Szent Miklós, hanem Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére. Íme, miért hívják Eutim régi templomát Dohiárban Szent Miklós templomnak, az újat pedig Szent Mihály és Gábriel arkangyalok templomának.

2021. november 30., kedd

Példabeszéd a hercegről és a parázna nőről

 


    Kolobosz János meglátogatta rég nem látott barátját, Paiszioszt, és beszélgetni kezdtek. Kérdezték egymástól, ki milyen erényben gazdagodott e hosszú idő elteltével. Mondta Paisziosz: „Engem sohasem látott a Nap, hogy eszem.” Kolobosz János pedig így szólt: „Engem meg sohasem látott, hogy dühös lennék.” Tanítva a testvéreket a szkitiben, Szent János a következő történetet használta a bűnbánó ember lelkéről: „Egy városban élt egy gyönyörű nő, de paráználkodott, sok szeretője volt. Bizonyos herceg fölajánlotta annak a nőnek, hogy elveszi feleségül, ha megígéri, hogy tisztességesen és hűségesen fog élni a házasságukban. A nő megígérte. A herceg magához vette a palotájába és megesküdött vele. Megtudván ezt az előző szeretői, elhatározták, hogy valamiképpen visszatérítsék őt magukhoz, a régi útra. Nos, nem mertek a herceg előtt megjelenni, hanem elmentek a palota hátsó részére és elkezdtek fütyülni. Meghallotta és fölismerte a nő a fütyülést. Ekkor gyorsan bedugta füleit és a palota belső termeibe ment, bezárva maga után az ajtót. Így szabadult meg az újabb kísértésektől.” Szent János így magyarázta ezt az elbeszélést: a parázna asszony – az a lélek, a szeretői – a szenvedélyek, herceg – Krisztus, belső helyiség – a mennyei lakhely, a szeretők, akik fütyülnek és csalogatnak – démonok. Hogyha a lélek folytonosan elfordul saját szenvedélyeitől és Istenhez folyamodik, akkor a szenvedélyek és a démonok megijednek és elmenekülnek tőle.

2021. november 29., hétfő

A főangyalokról

 


    Hogy az Isten Angyalai szüntelenül kapcsolatban vannak ezzel a világgal, arról világosan és cáfolhatatlanul tanúskodik a Szentírás. Az Ortodox Egyház megtudta a Szentírásból, valamint a szent Hagyományból a hét főangyal nevét: Mihályét, Gábrielét, Ráfaelét, Urielét, Sarielét, Jehudielét, Barakielét (ezek mellet említik még némelyek a nyolcadikat is – Jeremielt). A Mihály név zsidó nyelven a következőt jelenti: „Ki olyan, mint az Isten?” vagy „Ki egyenrangú az Istennel?” Szent Mihályt a kereszténység kezdetétől fogva hadvezérként ábrázolták, aki jobb kezében kopját tart, amellyel széttiporja Lucifert, a sátánt, a bal kezében viszont zöld pálmaágat. A kopja hegyén piros vászonszalagból álló kereszt található. Mihály arkangyalt különösen az igaz hit őrzőjének és az eretnekség ellenharcosának tekintik. Szent Gábriel jelentése – Isten embere vagy Isten ereje. Ő Isten titkainak örömhírnöke, különösen azoknak, amelyek Isten megtestesülésére vonatkoznak, és amelyek azzal kapcsolatosak. A következőképp ábrázolják: jobb kezében lámpást tart, melyen belül gyertya ég, a bal kezében pedig tükör van zöld jáspisból. A tükör Isten nagy bölcsességét jelképezi, mint valami rejtett titkot. Szent Ráfael jelentése – Isten meggyógyít vagy gyógyító Isten (Tób 3,17; 12,15). Ábrázolása: jobb kezével vezeti Tóbiást, aki viszi a Tigrisben fogott halat, bal kezében pedig fogja az orvosi alabástromot. Szent Uriel – tűz vagy Isten fénye (III. Ezdr 3,1; 5,20). Ábrázolásának módja: jobb kezében fogja a kardot a perzsák ellen, a bal kezében pedig a lángoló tüzet. Szent Sariel jelentése – Isten fohászkodója (III. Ezdr 5,16). Ábrázolása: lefelé hajolva, a kezeit mellkasán tartva, mint imádkozáskor. Szent Jehudiel – Isten dicsőítője. Ábrázolásának módja: jobb kezében aranykoszorút fog, bal kezében pedig hármas ostort. Szent Barakiel – Isten áldása. Ábrázolása: keblében fehér rózsákat hordoz. Jeremiel – Isten magasztossága (III. Ezdr 4,36). Úgy tisztelik mint, aki hallgatja és serkenti a fenséges gondolatokat, amelyekkel az ember közelebb kerül Istenhez.