Szent Miklós és az eretnek Áriusz

 

Az ikonokon Szent Miklóst általában úgy ábrázolják, hogy neki egyik oldalán az Üdvözítő Úr áll Evangéliummal a karján, a másik oldalán pedig a Szentséges Szűz Istenanyja a püspöki omoforral a kezében. Ennek történelmileg kettős jelentése van, az első esetben Miklós hívását jelképezi a püspöki szolgálatba, a másik esetben a büntetés miatt, felmenti őt az Áriusszal való összecsapásért. Szent Metód, Konstantinápoly pátriárkája, írja: „Egy éjszaka, látta Szent Miklós az Üdvözítőt nagy dicsőségben, ahogyan közel áll hozzá és nyújtja neki az Evangéliumot, amely ki volt díszítve arannyal és gyöngyökkel, a másik oldalon pedig az Istenanyját látta, ahogyan teszi a vállára a püspöki omofort. Rövid idő elteltével elhunyt János, a myrai főérsek, és Miklós lett kinevezve annak a városnak a főérsekének.”

Ez volt az első eset. A másik eset Niceában történt az I. egyetemes zsinaton. Nem tudván érvekkel leállítani Áriusz esztelen káromlását az Isten Fia és az Ő Tisztaságos Anyja ellen, Szent Miklós pofon vágta őt. A zsinaton résztvevő Szent Atyák, ellenezve az ilyen cselekedetet, kizárták Miklóst a zsinatról és megvonták tőle az összes püspöki jelet. Azon az éjszakán néhány Szent Atya ugyanolyan látomásban részesült: Szent Miklós mellett áll egyik oldalról az Üdvözítő Úr az Evangéliummal, a másik oldalon a Tisztaságos Istenanyja a püspöki omoforral, és nyújtják a szentnek a tőle elvett püspöki jeleket. Látva ezt az Atyák megrémültek és gyorsan visszaadták Miklósnak azt, amit elvettek tőle, majd elkezdték őt tisztelni, mint Isten kedvében járót; a cselekedetre pedig amit Áriusszal tett, nem úgy tekintettek mint ok nélküli dühre, hanem mint nagy buzgóságra az Isten igazságáért.