Palamasz Szent Gergely látomásai

 

    Palamasz Szent Gergely sokat tanult az égi kinyilatkoztatásokból. Amikor három évet eltöltött vallási tárgyak tanulmányozásával egy cellában a szent Lavrában, ki kellett mennie az emberek közé, hogy az összegyűjtött tudást és tapasztalatot megossza az emberekkel. Ezt Isten egy különleges látomással adta neki tudomásul. Egy napon, mint félálomban, látta Gergely saját magát, hogy a kezében tart egy edényt teli tejjel. Az annyira tele volt, hogy már kicsordult és borrá változott át, amely folyt ki az edény szélén, a kezére és a ruhájára. Akkor megjelent neki egy fiatalember ragyogó fényben és azt mondta neki: „Miért nem adnál másnak is abból a csodálatos italból, amelyet íly figyelmetlenül pazarolsz? Vagy nem tudod, hogy az Isten kegyelmének ajándéka?” Erre Gergely válaszolt: „De ha manapság nincs senki, aki érezné ennek az italnak a hiányát – kinek adni belőle? Akkor a fiatalember így szólt: ha van, ha nincs, ki szomjazna ilyen italra, te köteles vagy leróni a tartozásodat, nem pedig elhanyagolni Isten ajándékát. A tejet Gergely úgy értelmezte, mint egyszerű tanácsot adni az erkölcsi életről és magaviseletről a nép tömegének, a bort pedig mint tudományt a hittételekkel kapcsolatban. Egy másik alkalommal Gergely elzárkózott egy kolostorban és ott írta a saját művét, Alapelvek az ortodox hitről. Nagy Szent Antal ünnepének alkalmából meghívták őt virrasztásra a szerzetesek, de ő maradt a cellájában, folytatva a saját tevékenységét. Az összes szerzettárs elment a templomba. Egyszercsak megjelent neki Szent Antal és azt mondta neki: „Jó és tökéletes a szemlélődés a vallási tárgyakról, de néha szükség van társalogni is a testvérséggel.” Meggyőződve e kinyilatkoztatás által Gergely mindjárt útját vette a templomba a többi szerzetes örömére.